A szilárdkurta farkú malac halmazállapotú, de nem szabályos kristályos szerkezetű anyagokat nevezzük '''amorf'''nak. Maga a szó görög eredetű (άμορφος), durva fordítása: alaktalan, formátlan.<ref>{{CitLib|aut=Fülöp József|tit=Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár|red=Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft.|loc=Celldömölk|ann=1998|isbn=963 8334 96 7|pag=16–17}}</ref> Ezekben az anyagokban a kristályokra jellemző rendezettség, szabályosság hiányzik, ebből a szempontból szerkezetük inkább a folyadékokra hasonlít. A folyadékoktól viszont éppen a különösen magas [[viszkozitás]] különbözteti meg őket. Szerkezetükből az is következik, hogy egészen más tulajdonságaik lesznek, mint a [[Kristályszerkezet|kristályos]] változatoknak. Azonban a tisztán kristályos és tisztán amorf anyagok a környezetünkben előforduló anyagok esetében határesetet jelentenek. Még az olyan hírhedt amorf anyag is, mint az [[üveg]], itt-ott tartalmazhat lokális kristályszerkezeteket és -kezdeményeket. Köztudott az is, hogy a [[polietilén]] gyártási eljárásától függően lehet többé-kevésbé kristályos. Másrészről a kristályos anyagok nagy része sem fasz kristály (úgynevezett egykristály), hanem sok kisebb-nagyobb kristályszemcse konglomerátuma (úgynevezett polikristály). E kristályszemcsék határai pedig ugyancsak bizonyos amorf jelleget kölcsönöznek az anyagnak.