„Velencei dózse” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
belső hivatkozás
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{uralkodó infobox
|kép=(Venice) Doge's Palace facing the sea.jpg
|kép=
|képaláírás=A [[Dózsepalota (Velence)]]
}}
{{építés alatt}}
24. sor:
Dandolo dózse jogainak alapos megtépázása azonban egy sor szuverén uralkodói jogot meghagyott a dózse kezében. Ennek az 1229-ben, [[Jacopo Tiepolo]] dózse által letett eskü vetett véget. Az 1192-es esküt a következőkkel toldották meg. A dózse fiai semmilyen állami hivatalt nem viselhetnek, vagy ha mégis, ne kapjanak szavazati jogot. Nem fogadhat el ajándékokat senkitől, nem küldhet leveleket és követeket idegen államfőkhöz, elfogadja a tanácsok döntéseit kül- és belpolitikában egyaránt, a dózse semmilyen döntést nem hozhat, még csak tárgyalásokat sem hívhat össze.
 
Amennyiben ez még nem lett volna elég, a tanácsok úgy határoztak, hogy [[1229]]-ben egy újabb bizottságot állítanak fel. Az öt tagú ''Correctores'' azt vizsgálta, hogy szükség van-e az eskü módosítására. A lelkes bizottság ezért aztán rengeteg korlátozást foganatosított, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a következők voltak. A megválasztott dózse hivatalát nem utasíthatta vissza, de a tanácsok azonnal leválthatták. A dózse fiai nem köthettek házasságot a Nagytanács engedélye nélkül. A dózse udvartartásának költségeit kéthavonta ellenőrzik, és ha hiányt találnak, a dózse magánvagyonából vonják azt le. A Nagytanács kétharmadának megnyerése nélkül a dózse nem építtetheti át vagy díszítheti a [[Dózsepalota (Velence)|Dózsepalotát]] állami költségen. Nem lehetnek birtokai a köztársaság határain kívül, ha mégis, azokat el kell adnia megválasztása után. A dózse tűrni köteles, hogy minden év októberében ünnepélyes keretek között felolvassák neki esküjét. Nem folytathat kereskedelmet, és egyáltalán nem köthet magánügyleteket. A dózse nem örökölhet ingatlant és nem helyezheti el magáncímerét a palotában. Kegyelmet senkinek nem ajánlhat, és mint mindenki más köteles adót fizetni. A palotából való távozásához külön engedélyt kell kérnie, majd ennek birtokában csak magánemberként és egész kormányának kíséretében hagyhatja el az épületet. Nem folytathat senkivel politikai tárgyú beszélgetést.
 
Az évezred eleji erős hatalomból így lett hát saját palotájának rabja a dózse.