„Velencei dózse” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
}}
{{építés alatt}}
 
[[Fájl:Canaletto - Bucentaur's return to the pier by the Palazzo Ducale - Google Art Project.jpg|bélyeg|˙264px|''[[Bucentaur]] visszatérése a mólóra [[áldozócsütörtök]]ön [[Canaletto]]˙, 1730)]]
A '''velencei dózse''' ([[olasz nyelv|olaszul]]: ''doge'' [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]: do:ʤe) a [[9. század]]tól egészen [[1797]]-ig fennállt [[Velencei Köztársaság]] legmagasabb rangú, élethossziglan választott állami tisztségviselője. Ha külföldi delegációk érkeztek, velük szemben a független [[herceg]]i rangot viselte.
 
10 ⟶ 12 sor:
 
A bizánci befolyás azonban nem csak a tribunokon keresztül érvényesült, hiszen a császár egészen a [[9. század]] közepéig megtartotta azt a jogát, hogy dózsét csak az ő beleegyezésével lehetett beiktatni. Igaz az idő múlásával és Velence gyarapodásával ez a függés egyre inkább csak formális síkon jelentkezett. [[1000]]-től a dózsék egyben [[Dalmácia (horvátországi régió)|Dalmácia]] hercegei is. A történelem fura fordulata, hogy amikor Velencének sikerült teljesen kibújni Bizánc kötelékeiből, a dózsei cím megmaradt a bizánci hivatali hierarchiában. A dózse közvetlenül a császár utáni rangot birtokolta, miután a dózse megkapta a ''protoseratos'' méltóságát. Ez a Serenissimának is fontos volt, hiszen ez a rang hatalmas jövedelmet biztosított a dózsénak, és így az államnak is, valamint különleges kereskedelmi jogokat érvényesíthetett vele a velencei úr.
[[Fájl:BartolomeoGradonicoGoldCoin.jpg|bélyeg|264px|[[Bartolomeo Gradenigo]] (1260–1342) arany pénzén a Szent Márk-bazilika előtt térdeplő dózse]]
 
A dózsék valójában sohasem tehettek szert teljhatalomra Velencében. Ennek legfőbb oka az volt, hogy megválasztóik által leválthatók maradtak, és a később létrejött köztársaság intézményeire árgus szemekkel vigyáztak a választók. Ezért Velence történelmében soha nem sikerült a dózséknak örökíteni hivatalukat. Már [[Domenico Flabanico]] dózse uralma alatt kikötötték, hogy a dózse fia nem tölthet be társuralkodói vagy trónörökösi tisztet, de [[1229]]-ben abban is megállapodtak, hogy a dózsék fiai semmiféle hivatalt nem tölthetnek be.
29 ⟶ 32 sor:
 
== Ceremóniák és dózseválasztás ==
[[Fájl:Grand Procession of the Doge of Venice.png|bélyeg|bal|200px|A dózse ünnepi körmenete]]
Megválasztására az idők folyamán megannyi tervet dolgoztak ki. Kezdetben a lagúnák szövetséges tribunjai választották meg a dózsét, majd Velence szabad polgárainak népgyűlése ültette trónra a dózsét. Ugyan a dózsék mindig a legtehetősebb és legbefolyásosabb velencei családok közül kerültek ki, a választásnak szigorú, többlépcsős rendszere alakult ki. Először is a törvény tiltotta, hogy egy dózse valamely családtagjával együtt uralkodjék, vagy kinevezze trónjának örökösét. [[1172]]-ben a dózse megválasztását úgy határozták meg, hogy közvetlenül a választásra egy tizenegy, később negyven tagú bizottság volt hivatott, amelynek tagjait a Nagytanács tagjai közül kiválasztott négy ember jelölte ki. A Nagytanács négy tagját pedig egy 12 tagú testület választotta ki. Később a közvetlen választó bizottságot a döntetlen eredményt is produkáló páros negyvenes számról negyvenegyre növelték. [[Fájl:Grand Procession of the Doge of Venice.png|jobbra|bélyegkép|250px|A dózse ünnepi körmenete]]
 
Megválasztására az idők folyamán megannyi tervet dolgoztak ki. Kezdetben a lagúnák szövetséges tribunjai választották meg a dózsét, majd Velence szabad polgárainak népgyűlése ültette trónra a dózsét. Ugyan a dózsék mindig a legtehetősebb és legbefolyásosabb velencei családok közül kerültek ki, a választásnak szigorú, többlépcsős rendszere alakult ki. Először is a törvény tiltotta, hogy egy dózse valamely családtagjával együtt uralkodjék, vagy kinevezze trónjának örökösét. [[1172]]-ben a dózse megválasztását úgy határozták meg, hogy közvetlenül a választásra egy tizenegy, később negyven tagú bizottság volt hivatott, amelynek tagjait a Nagytanács tagjai közül kiválasztott négy ember jelölte ki. A Nagytanács négy tagját pedig egy 12 tagú testület választotta ki. Később a közvetlen választó bizottságot a döntetlen eredményt is produkáló páros negyvenes számról negyvenegyre növelték. [[Fájl:Grand Procession of the Doge of Venice.png|jobbra|bélyegkép|250px|A dózse ünnepi körmenete]]
 
 
A bonyolult választási metódus végleges formáját [[1268]]-ban érte el. Az ekkor meghatározott választási rendszernek az volt a célja, hogy minél kisebb befolyást engedjen a nagyhatalmúnagy hatalmú családoknak. Ezért aztán a következő lépcsőkből tevődött össze a dózseválasztók sora:
 
* A Nagytanács saját tagjai közül harmincat választott ki.
49 ⟶ 55 sor:
A dózse halála után összeült az úgynevezett ''inquisori'' bizottsága, amely felülvizsgálta a dózse tetteinek jogosságát. Amennyiben úgy találták, hogy a dózse uralkodása alatt visszaélt hatalmával, vagy törvénytelen eszközökhöz nyúlt, akkor a büntetés arányában az elhunyt személyes birtokait terhelték meg. Ez is szerepelt a dózsék beiktatása után mondott esküjében.
 
A dózsék bonyolult megválasztása után hagyományosan a nép engedélye szükségeltetett. Az idők folyamán formálissá váló szertartás szerint a dózsét a nép elé vezették, és ezt a kérdést intézték feléjük: ''Questo xe missier lo Doxe, se ve piaxe.'', azaz Ez a mi dózsénk, ha tetszik nektek. A népi vétó tulajdonképpen sosem került alkalmazásra, főleg mert később a szöveg lerövidült, és nem hagyott választási lehetőséget a népnek. A későbbi forma szerint a "kérdés"„kérdés” így hangzott: ''Ezt választottuk!''.
 
Miután a nép is áldását adta új uralkodójára, sor kerülhetett a beiktatási ceremóniára. A választás után a dózsét a Dózsepalotában, az ''Óriások lépcsőjének'' tetején koronázták meg. A koronázás után ünnepi szentmise következett a Szent Márk-bazilikában. Ezt követte a dózse eskütétele, amely után ünnepélyes körmenetre indult az államfő, és pénzt szórt a nép közé.