„André Chénier” változatai közötti eltérés

a
→‎Élete: 1 link korr.
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (→‎Élete: 1 link korr.)
 
 
== Élete ==
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. A Collège de Navarre-ban tanult Párizsban, amit [[I. Johanna navarrai királynő]] alapított. Ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier zárva maradt előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult. [[Elégia|Elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Albius Tibullus|Tibullust]], [[Sextus Propertius|Propertiust]] és [[TheokritosTheokritosz (költő)|Theokritosz]]t utánozta. Szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
 
Hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]] a ''Journal de Paris'' és a ''Moniteur'' hasábjain, különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t. Emiatt sokáig haragban állt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. 1792 augusztusától bujkált, [[Le Havre]]-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy részt vegyen a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében. Marat meggyilkolása után Chénier ódában énekelte meg [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fannyhoz (Madame Lecoulteux) szóltak mély fájdalommal és nemes szerelemmel. Meg akart menteni egy asszonyt, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, de őt tartóztatták le 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' ''(Coigny kisasszonyhoz)'' és ''Derniers vers d’un poète'' ''(Comme un dernier rayon)''. A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet, a nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor a vesztőhelyre vitték.