„Páncéltörő rakéta” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kiegészítve, pontosítva |
Kiegészítve, pontosítva |
||
13. sor:
* [[Kézi páncéltörő rakéta]], mely jellemzően nem irányított, kis hatótávolságú, könnyű rakéta, a gyalogság páncélozott célok elleni fegyvere. Tömege 5–10 kg körüli, hatótávolsága pár száz méter. Jellemzően egyszerű, egyszer használatos, gyakran teleszkóposan kihúzható vetőcsőből indítják, melyet használat után eldobnak.
* [[Irányított páncéltörő rakéta]]: könnyebb változatai gyalogosan is szállíthatóak, a nehezebbeket gépjárművekre, vagy [[helikopter]]ekre telepítik. Hatótávolságuk 10 kilométerig, tömegük 100 kilogrammig terjed. Többféle irányítórendszerük lehet: a legkorábbi típusok vezetékes, [[parancsközlő távirányítás]]sal rendelkeztek, ma jellemző a [[lézeres félaktív önirányítás]], az [[infravörös önirányítás]], vagy az [[aktív lokátoros önirányítás]]. Az első irányított páncéltörő rakéták az [[1950-es évek]]ben jelentek meg. Ezek a rakéták még vezetékes távirányítást alkalmaztak, azaz ezeket a rakétákat az indítóberendezéssel egy, a repülés közben letekeredő vezeték kötötte össze, amin keresztül az irányító katona által generált parancsjeleket vették. Az egyszerű irányítási módszert napjainkban is alkalmazzák, komoly hátránya, hogy ha az indítóberendezés mozogna, akkor az irányításnál a jeleket továbbító vezeték elszakad, így ez a rendszer csak álló járműveknél alkalmazható. Továbbfejlesztett változatánál a parancsjeleket rádión keresztül juttatják el a rakétának.
:Az [[1970-es évek]] elején jelentek meg a sokkal kisebb méretű, vetőcsőből indítható páncéltörő rakéták, ezek szárnyfelületei a repülés közben nyílnak ki. Amellett, hogy méretük sokkal kisebb, a légmentesen lezárt vetőcső miatt sokkal jobban tűrik az időjárás viszontagságait és a szennyeződéseket is. Irányításuk rendszerin vezetéke-félautómata módon (SACLOS) történik, vagyis az irányzónak a célon kell tartania az irányzékot a rakéta becsapódásáig. Ilyen például az amerikai [[BGM–71 TOW|TOW]] vagy a szovjet-orosz [[9M113 Konkursz|Konkursz]], Metisz vagy Kornet rendszerek.
:Az [[1980-as évek]]től több új irányítórendszer is megjelent, a [[lézeres félaktív önirányítás]] még igényli a cél megjelölését az indítás után, az [[infravörös passzív önirányítás]] és a [[lokátoros aktív önirányítás]] esetén a rakéta önállóan repül a célig. Ilyen például a félaktív-lézeres amerikai [[AGM–114 Hellfire|Hellfire]] vagy a radaros rávezetésű brit Brimstone.
:A 2000-es években megjelenő páncéltörő rakéták új generációja már a ívelt röppályán repülve a harckocsik vékonyabb tetőpáncélzatát támadja. Rávezetésüket infravörös önirányítás jellemzi, ''fire and forget'' és ''fire and observe'' tüzelési módokkal. A kategória két meghatározó típusa az izraeli [[Spike rakéta|Spike]] és az amerikai [[FGM–148 Javelin|Javelin]] - mindkettőből sok ezer példány áll szolgálatban a világ fegyvereserőinél.
| |||