„Fazekas Mihály” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.250.130 (vita) szerkesztéséről Csurla szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
31. sor:
 
==Élete==
Ő egy férfi volt.1766. január 6-án született jómódú debreceni kézműves polgárcsaládban. Apja állatorvos és gyógykovács volt. Iskoláit szülővárosában kezdte; [[1779]]-ben befejezte a gimnázium 6. osztályát. [[1781]]. [[április 20.|április 20-án]] a [[Debreceni Református Kollégium]] hallgatói közé lépett; tanára volt P. Szathmáry István, [[Hatvani István (orvos)|Hatvani István]], [[Varjas János]] és [[Sinai Miklós]]. Azonban valami mellőztetés miatt összezördült tanáraival, és [[1782]]. [[április 16.|április 16]]-án beállt az I. úgynevezett Császárhuszár-ezredbe önkéntes közhuszárnak és [[Galícia|Galíciában]] szolgált.
 
[[1788]]-tól [[II. József magyar király|II. József császár]] seregében a török elleni háborúban harcolt. [[1789]]-ben előléptették tisztnek és hadnagyként folytatta a háborút. [[1790]]-ben ezrede kisegítő erőként volt jelen [[Moldva|Moldvában]] az osztrák−török−orosz háborúban. 1793−96-ban részt vett a francia háborúban, s a napóleoni hadjáratok során eljutott [[Franciaország]]ba, [[Dél-Németalföld]]re, [[Hollandia|Hollandiába]], [[Német-római Birodalom|Németországba]]. [[1796]]-ban ismét előléptették, ezúttal főhadnaggyá, de erről a tisztségről nem sokkal később lemondott.
41. sor:
== Munkássága ==
=== Költészete ===
baszott
 
Fazekas korai költeményeinek témája a katonaélet. Saját élményeit fogalmazza meg mély humanizmussal. A ''Feltette hatalmas…'' és a ''Rajta vitéz! '' című verseiben még a török elleni háború lelkes híve. Később az ''Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok'' és az ''Egy férje elestén könyörgő özvegy'' versekben már vérontástól iszonyodó szemléletét írja le.
 
51 ⟶ 49 sor:
Csokonai [[1805]]-ös halála után keletkezett verseiben a gondolatiság, a [[felvilágosodás]] eszmevilága uralkodik.
 
Nincs nyoma annak, hogy saját költői életművét összegyűjteni és kiadni szerette volna, ezért úgy halt meg, hogy kortársai közül csak kevesen ismerték. Verseit Lovász Imre adta ki [[1836]]-ban ''Fazekas Mihály versei'' címen.dugott
 
== Művei ==
57 ⟶ 55 sor:
Fazekas indította el a Debreceni kalendáriumot, amelyet haláláig szerkesztett; itt közölte néhány versét, F. M. aláírással.
 
* ''Magyar füvészkönyv, mely a két magyar hazában találtatható növényeknek megismerésére vezet, a Linné alkotmánya szerént''. Debrecen, [[1807]]. Két rész., Diószegi Sámuellel dolgozta ki.megbaszott
*
* ''Orvosi füvész-könyv mint a magyar füvészkönyv praktikai része''. Debrecen, [[1813]]. – Neve ugyan nem fordul elő a címlapon, azonban, hogy neki is része volt benne, nem kétséges, mert ez kitűnik az előző mű előszavából. E két munka megalkotta a magyar [[botanika]] nomenklaturáját<!--, amely a magyar nyelvészek előtt mai napig is irányadó -->, fölhasználva a népies elnevezéseket, és ha szükséges volt, alkotott ugyan új neveket, de mindig népies gyökökből vagy népies észjárásból és a növény tulajdonságaiból merítve.
* ''[[Lúdas Matyi (költemény)|Lúdas Matyi]], egy eredeti magyar rege négy levonásban''. Mi ezen Ludasnak az ára? Ő biz az apja Lelkének sem alább hármát, egy kurta forintnál. – A első kiadás [[1815]]-ben jelent meg Bécsben, a szerző tudta nélkül. Fazekas 1815. november 15-én levelet küldött a kiadónak, amelyben tudatta, hogy a Lúdas Matyit még [[1804]]-ben írta ugyan, de miután az [[1805]]-ben Kazinczy tetszését nem nyerte el, nem szánta kiadásra. Ekkor újra átdolgozta, és 2., javított kiadásként jelent meg [[1817]] júniusában, F. M. kezdőbetűkkel a címlapon, 8 rét egy íves füzetben négy fametszettel, rajzolt borítékkal és 36 koronáért árulták. Minden ebből bejövendő pénzt, mint a mellé ragasztott híradás tudtul adta, a kiadó a [[szombathely]]i és [[körmend]]i tűzkárosultak segélyezésére fordította. A 3. kiadás [[1831]]-ben [[Buda (történelmi település)|Budán]] jelent meg. Ezután sok kiadást ért, és a ponyvára kerülve eljutott a nép közé.