Wikipédia

„Frangepán Kristóf” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a más
bővítés
1. sor:
{{más|Frangepán Ferenc Kristóf}}
{{nincs forrás}}
{{Katona infobox
|kép = Frankopan Zagreb.JPG
|képaláírás = Frangepán Kristóf szobra [[Zágráb]]ban
}}
'''Frangepán I. Kristóf''' ({{ny-hr|Krsto I. Frankapan}}, [[Modrus]], [[1482]] – [[Varasd]], [[1527]]. [[szeptember 26.]]) a [[Frangepán család]]ból származó horvát főnemes, hadvezér, főúr.[[Zengg]], [[Krk (sziget)|Veglia]] és [[Modrus]] grófja, horvát-dalmát-szlavón bán.<ref>Teljes címe, latinul: ''"Christophorus de Frangepanibus, Segniae, Vegliae, Modrusiae Comes, Joannis Regis Hungariae Capitaneus Generalis, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae Banus, Eorumque Regnorum et Comitatuum Simegiensis et de Posega Generalis Tutor, et Protector, ac Comes Soproniensis."''</ref>
 
== Családja ==
Apja [[Frangepán Bernát]] és édesanyja [[Marzanói-Aragóniai Lujza vegliai grófné|Marzanói-Aragóniai Lujza]], [[V. Alfonz aragóniai király]] unokája. Kristóf és apja hűségesek voltak [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] királyhoz és halála után [[II. Ulászló magyar király]]hoz. Kristóf részt vett [[I. Miksa német-római császár]] [[Velencei Köztársaság|velencei]] háborújában ([[1509]]–[[1514]]), ahol több várat is elfoglalt. [[1514]]–[[1518]] között velencei fogságban volt.
Apja [[Frangepán Bernát]], édesanyja [[Marzanói-Aragóniai Lujza vegliai grófné|Marzanói-Aragóniai Lujza]], [[V. Alfonz aragóniai király]] unokája. Testvérei Beatrix, Mátyás törvénytelen fiának [[Corvin János]] horvát bánnak a felesége, valamint Ferdinánd, Matija (Mátyás), Ivan Franjo (János Ferenc), Marija Magdalena (Mária Magdolna), Elizabeta (Erzsébet), Eufrozina (Fruzsina), aki Dessewffy Ferenc felesége lett, és Katarina (Katalin).{{refhely|Strčić1}} [[1513]]-ban feleségül vette Apollonia Lang augsburgi nemesasszonyt, Matthäus Lang bíboros és salzburgi érsek nővérét, aki Julius Lodronnak, Bleiburg, Schwarzenbach és Guttenstein urának özvegye volt, és vele hozományul kapta Bohinj és Gorica grófságok bevételeit. Ő 1519-ben Milánóban meghalt. Második felesége Drágffy Anna, Kanizsay László özvegye volt. Gyermekei egyik feleségétől sem maradtak.
 
== Élete ==
[[1525]] júniusában élelmet juttatott be a törökök által szorosan körülzárt [[Jajca]] várába, amiért [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] [[Horvát bánok listája|horvát-szlavón bánná]] nevezte ki.
Rendkívül nehéz történelmi helyzetbe született, melyet a [[Oszmán Birodalom|törökkel]] vívott állandó harcok jellemeztek, apja is alig menekült el [[1493]]-ban a vesztes [[korbávmezei csata|korbávmezei csatából]], melyben Derencsényi Imre bánnal együtt a horvát nemesség nagyrésze odaveszett.{{refhely|Kruhek|203-205. o.}} Attól kezdve állandó védekezésben és visszavonulásban volt. A törökök elérték [[Bakar]]t és [[Grobnik]]ot. Apjának (Ogulinban várat épített) és Kristóf püspöknek (Novi Vinodolskiba költözött) el kellett hagynia addigi székhelyét [[Modrus]]t. Alattvalóik jelentős részét törökök rabszolgaságba vitték vagy megölték, mások Itáliába, vagy a szigetekre menekültek.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}}
 
Kristóf ilyen körülmények között már kora ifjúságától katonának készült, [[1505]]-től [[I. Miksa német-római császár]] katonai szolgálatában állt.{{refhely|Mijatović|260. o.|azonos=B260}} A [[Velencei Köztársaság]]gal vívott [[Cambrai-i liga]] háborúban (1508–23) kitüntette magát, [[Isztriai-félsziget|Isztriában]] és [[Friuli]]ban harcolt. [[1509]]-ben elfoglalta Devint és [[Pazin]]t a velenceiektől,{{refhely|Mijatović|260. o.|azonos=B260}} és [[Rašpor|Raspo]] és [[Novigrad (Isztria)|Novigrad]] környékén harcolt. [[1511]]-ben a [[Trieszt]] melletti Muggia vára elleni támadás során megsebesült az arcán. {{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} A császár [[1510]]-ben Novigradot és néhány postojnai birtokot adományozott neki,{{refhely|Mijatović|260. o.|azonos=B260}} ezen kívül postojnai és krasi kapitánynak és birodalmi tanácsadónak nevezte ki. 1512/13-ban egy kis időt szülőföldjén töltött, és apjával megpróbálta visszaszerezni felmenői birtokait Krk szigetén. [[1513]] második felétől újra harcolt a velenceiek ellen, elfoglalta [[Monfalcone|Monfalconét]], [[Cividale del Friuli]]t, [[Udine|Udinét]] és majdnem egész Friulit, de hamarosan újra elveszítette ezeket.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}} [[1514]] júniusában Marano (Gradiška) támadása során elfogták, és Velencében a Dózse-palota La Torresella börtönében (ma fegyvergyűjtemény található benne) raboskodott 1519-ig.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} [[1517]]-ben csatlakozott hozzá felesége. A börtönben tartózkodása alatt [[1518]]-ban nyomtattatott ki német fordításban egy fametszetekkel díszített római breviáriumot, amelyben az egyik képen a Szűzanya képe alatt térdel feleségével, aki állítólag a breviárium szövegét németre fordította le.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}}{{refhely|Putovima Frankopana|328-329. o.}} Ugyanebben az évben egy feliratot faragott a börtön ablakmélyedésének oldalába az ő és felesége nevével.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Még reménykedett, hogy szabadon engedik, de 1519-ben a velenceiek átadták [[I. Ferenc francia király]]nak, aki egy [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] fogságában levő unokatestvérével akarta kicseréltetni, ezért [[Milánó]]ban újra bebörtönözte, ahol Apollónia is csatlakozott hozzá.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}}{{refhely|Putovima Frankopana|353. o.}}
Az [[1526]]. évi török támadáskor sereget toborzott. Egy ötezer fős horvát sereggel szándékozott részt venni a katasztrófával végződött [[mohácsi csata|mohácsi csatában]], s a csata utáni napokban [[Zágráb]]ban várta hadainak gyülekezését. A csatavesztés után néhány száz fős csapattal a török után ment, portyázóikat többször megverte, majd [[Székesfehérvár]] megsegítésére indult. [[I. János magyar király|Szapolyai János]] király híve lett a mohácsi vész után, de miatta Szapolyai másik híve, [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc]] átállt a Habsburgokhoz. [[Varasd]] ostrománál kapott halálos sebet egy ágyúgolyótól.
 
A súlyos beteg Apollónia Milánóban halt meg [[1519]]. szeptember 4-én. {{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Kristóf az Isztrián, [[Koper]] mellett temette el. 1519 október 17-én megvesztegetve a kasztellán két szolgáját sikerült megszöknie. November 5-én érkezett Postojnája, ahol hívei üdvrivalgással köszöntötték.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Miután megszökött a börtönből, ismét a Habsburgok katonai szolgálatában állt. 1520-ban V. Károly császár udvarában volt, aki megerősítette számára az I. Miksától kapott birtokokat, és kinevezte Raspo és Kras kapitányának.{{refhely|Mijatović|262. o.|azonos=B262}} Maranban (Gradiška) és a királyi udvarban élt, de V. Károly császár és Ferdinánd főherceg nem váltotta be egyes ígéreteit, így [[1523]]-ban apja meghívására visszatért Horvátországba. Apjával hiába próbálta visszaszerezni azokat a családi birtokokat, amelyeket még [[1469]]-ben [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] vett el családjuktól (Zengg és mások).{{refhely|Strčić2|azonos=B2}} Beteg apja helyett 1523-ban Rómába ment, hogy megkérje [[VI. Adorján pápa|VI. Hadrianus pápát]], hogy segítsen Horvátországnak a törökök elleni harcban. {{refhely|Hrvatska encikopedija|azonos=B4}} Ebből az alkalomból kinyomtatták a pápához címzett beszédének latin nyelvű szövegét.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}}
== Házasságai ==
 
* '''Lang Apollonia''', Lang Máté salzburgi érsek-bíbornok nővére. Gyermekek nem maradtak.
[[1524]] decemberében, amikor Horvátország a törökök állandó támadásainak volt kitéve, azon nemesek közé tartozott, akiknek [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceg]] pénzt ígért a téli védekezésre. [[1525]] júniusában sikerült élelmet és fegyvereket szállítania a török ostrom alatt álló [[Jajca]] várába.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Ennek a vállalkozásnak jelentős visszhangja volt a keresztények, de a törökök körében is. II. Lajos király a „Horvát, Dalmát és Szlavónia Királyság védelmezője” címet adományozta neki. Július 4-én a hatvani országgyűlésen az összegyűlt nemesség II. Lajos királytól követelte, hogy horvát-szlavón-dalmát bánná nevezze ki, de ezt végül nem fogadták el. {{refhely|Strčić2|azonos=B2}}{{refhely|Putovima Frankopana|61. o.|azonos=B61}} Hiába kérte azt is, hogy Zengg térjen vissza a családja birtokába.{{refhely|Putovima Frankopana|61. o.|azonos=B61}} 1525. augusztus 9-én levelet írt [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen pápának]] védelmet kérve apjának és önmagának ellenfeleitől, az államtanács tagjaitól. Ugyanezen év szeptemberében Horvátországba ment, ahol II. Lajos király engedélye nélkül 1526. január 25-re [[Kőrös (Horvátország)|Kőrösbe]] összehívta a horvát szábort. Az ülésen azt javasolták, hogy Horvátország keressen másik uralkodót. Többen a Velencei Köztársaságra gondoltak, Kristóf pedig a Habsburgokat javasolta, akik egyedüliként segítettek a törökök elleni harcban, de nem született döntés.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}}{{refhely|Putovima Frankopana|61. o.|azonos=B61}}
* '''Drágffy Anna''', Kanizsay László özvegye. Gyermekek nem maradtak.
 
[[1526]] márciusában azzal a szándékkal hagyta el Horvátországot, hogy Ferdinánd főherceg szolgálatába álljon, de amikor felajánlották neki a [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán szultán]] ellen toborzott hadsereg legfőbb parancsnoki posztját visszatért hazájába. Egy ötezer fős horvát sereggel szándékozott részt venni a katasztrófával végződött [[mohácsi csata|mohácsi csatában]]. Lajos királynak szóló felhívását, hogy ne kezdjen csatát, amíg meg nem érkezik a sereggel, nem fogadták el.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}} A csata utáni napokban még [[Zágráb]]ban várta hadainak gyülekezését, majd a sereggel a [[Dráva]] felé vonult, hogy megakadályozza a törökök átkelését a folyón. Átkelt a Dráván, majd néhány száz fős csapattal a török után ment, és portyázóikat többször megverte, majd [[Székesfehérvár]] megsegítésére indult. {{refhely|Strčić2|azonos=B2}}
 
1526 őszén a kitört trónviszályban Ferdinánd főherceg felkérte, hogy legyen követe a horvát nemességgel való tárgyalásokra a horvát-magyar trónra való jogáról. Szeptember 23-én a kaproncai szábor „kormányzónak és legfőbb védelmezőnek” (nostro governatore et defensor generale) kiáltotta ki.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Ezt követően okirataiban a „Szlavón Királyság és Pozsega vármegye védője és oltalmazója” titulust használta. Ekkor még nem állt ki sem Ferdinánd főherceg, sem [[I. János magyar király|Szapolyai János]] mellé. A Dráva és a Duna közötti magyar megyék meghívására megvédte területüket, de nem tett eleget [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Mária királyné]] meghívásának az októberben a a Pozsony melletti [[Hainburg an der Donau|Hainburgban]] Ferdinánd főherceggel megtartott nemesi találkozóra vonatkozó meghívásnak.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}} Számos forrás, elsősorban az események résztvevőitől származó levelek tanúskodnak arról, hogy hosszan és megfontoltan mérlegelt, kihez csatlakozzon a végső döntés meghozatala előtt. Végül Szapolyai mellé állt, aki a horvát-szlavón-dalmát báni, a Dráva-Duna közi Magyarország főkapitányi és a [[Vrána|vránai]] priori tisztségekkel jutalmazta meg, egyúttal visszaadta Zengget és más, 1469-ben elvesztett birtokokat, valamint megerősítette [[Bihács]] birtokában is.{{refhely|Hrvatska encikopedija|azonos=B4}} Részt vett a november 10-én Székesfehérváron megtartott királyválasztásban. {{refhely|Putovima Frankopana|72. o.}} A december 18-án összeült szlavón száboron már új bánként mutatta be magát és Szlavónia nemességét is Szapolyai mellé állította.{{refhely|Putovima Frankopana|71. o.|azonos=B71}} [[1527]] január 6-án a dubravai horvát szábor Szapolyait királlyá választotta,{{refhely|Putovima Frankopana|74. o.}} míg a horvátországi nemesség másik része ugyanezen év január 1-jén Cetinában I. Ferdinándot választotta meg.{{refhely|Strčić2|azonos=B2}} A két fél közötti ellentét végül júliusban fegyveres harccá fokozódott. Frangepán Kristóf seregét Karlovics János és [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc bán]] Ferdinánd-párti serege ellen vezette. 1527. szeptember 26-án [[Varasd]] mellett egy ágyúgolyótól súlyosan megsebesült, {{refhely|Putovima Frankopana|75. o.}} és másnap a [[Ludbreg]] melletti Martijanec kastélyában meghalt.{{refhely|Mijatović|261. o.|azonos=B261}} Modrusban helyezték örök nyugalomra.
 
== Emlékezete ==
Élete és munkássága, a legfontosabb horvát történelmi személyiségek közé emeli, melyet történészek és két író is feldolgoztak. [[Henry Thode]] (1857-1920) osztrák művészettörténész a Der Ring der Frangipani (Frangepán gyűrűje) és Milutin Cihlar Nehajev író (1880 - 1931) a Vuci című regényben dolgozta fel életét.
 
Thode irodalmi alkotása nem a puszta képzelet szüleménye. A regény gerincét a bátor Frangepán Kristófnak a velencei [[Dózsepalota (Velence)|Dózsepalota]] börtönébe való bebörtönzése, valamint a Frangepán Kristóf és felesége, Apollonia Lang közötti, halálig tartó szerelem ihlette, keletkezésének okát mégis egy véletlen adta. A szerző 1892. január 8-án, a Prate melletti, Pordenone közelében a Kaštelet nevű területen talált egy gyűrűt, melybe a „S drage volje tvoja” (Kedves akaratoddal) felirat volt bevésve.{{refhely|Mijatović|262. o.|azonos=B262}} Ezt a gyűrűt a felesége Wellenburgi Apollonia Lang adományozta Kristófnak esküvőjük alkalmából, Kristóf pedig 1514. február 15-én az Udinéből Osopába vezető úton dúló, a velenceikekkel vívott a harcban, miközben lovát kilőtték alóla elvesztette. Thode-ot a váratlan lelet arra ösztönözte, hogy érdeklődjön azok iránt, akikhez tartozik. Így jutott el a Kristóf és Apollónia közötti házassághoz és szerelemhez, és megpróbálta feltárni az életüket, majd annak alapján felkutatta a történelmi tényeket és írt egy regényt, amelyben Kristóf és Apollónia karakterét, hős férfiként, illetve a hűséges, szenvedő feleségként alakította ki.{{refhely|Mijatović|262. o.|azonos=B262}} A mű Frankfurtban jelent meg 1895-ben.
 
A zenggi Milutin Cihlar Nehajev a Vuci című történelmi regényben, mely négyszáz évvel Frangepan halála után, 1928-ban jelent meg dolgozta fel Frangepán Kristóf alakját azokon az eseményeken keresztül, melyeket a velenceiek elleni harcokban, majd a fogságban és a tragikusan végződő szerelemben átélt. Mindezt a horvát történelem egyik legbonyolultabb időszakában, amikor az ország uralkodója elesett az 1526-os mohácsi csatában, és amikor szövetségeket fontolgat új királyi házakkal, amely végül a számára tragikus végű belháborúhoz vezetett.{{refhely|Mijatović|263. o.}}
 
== Ősei ==
64 ⟶ 76 sor:
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
==Források==
*{{hely|Genealogy}}{{CitWeb|url=http://genealogy.euweb.cz/balkan/frangep2.html|cím= Frangepánok családfája (részleges)}}
 
*{{hely|Hrvatska encikopedija}}{{CitWeb |url=https://www.enciklopedija.hr/Natuknica.aspx?ID=20435 |szerző= Hrvatska enciklopedija|cím=Frankopan, Krsto I.|weblap= http://www.enciklopedija.hr|kiadó=Leksikografski zavod Miroslav Krleža|év=|oldal= |elér=2021-11-09}}
 
*{{hely|Kruhek}}{{CitPer|url= https://hrcak.srce.hr/79733|szerző=Milan Kruhek|cím= Bernardin Frankopan krčki, senjski i modruški knez — posljednji modruški Europejac hrvatskoga srednjovjekovlja, 1453.–1529.|periodika=Modruški zbornik|év=2009|évfolyam=3|szám=3|elér=2022-01-09}}
 
*{{hely|Mijatović}}{{CitPer|url=https://hrcak.srce.hr/file/105913|szerző=Anđelko Mijatović|cím=Neki poznatiji senjani uznici|periodika=Senjski zbornik|év=2003|szám=30|oldal=259-272|elér=2022-01-09}}
 
*{{hely|Putovima Frankopana}}{{CitLib|url=https://www.bib.irb.hr/1018861|szerző= Kristian Bertović, Robert Kurelić, Tomislav Galović, és mások|cím=Putovima Frankopana Frankopanska baština u Primorsko-goranskoj županiji (szerk. Ines Srdoč-Konestra i Saša Potočnjak)|kiadó=Primorsko-goranske županije i Sveučilišta u Rijeci, Filozofskoga fakulteta u Rijeci|hely=Rijeka|év=2018|elér=2022-01-09}}
 
*{{hely| Strčić1}}{{CitWeb|url=https://hbl.lzmk.hr/clanak.aspx?id=6281|szerző= Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon|cím=Frankapan|kiadó=Leksikografski zavod Miroslav Krleža|év=1998|elér=2022-01-09}}
 
*{{hely| Strčić2}}{{CitWeb|url=https://hbl.lzmk.hr/clanak.aspx?id=6299|szerző= Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon|cím=Frankapan, Krsto I. Brinjski|kiadó=Leksikografski zavod Miroslav Krleža|év=1998|elér=2022-01-09}}
 
{{DEFAULTSORT:Frangepan Kristof}}
71 ⟶ 98 sor:
[[Kategória:16. századi katonák]]
[[Kategória:Horvát bánok]]
{{Nemzetközi katalógusok}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Frangepán_Kristóf”