„Rábia l-Adavíja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a felesleges UNICODE karakterek elávolítása AWB |
a [061] <ref> hibás központozással AWB |
||
11. sor:
A hagyomány szerint 714-ben vagy 717–718-ban szegény családban született, és 801-ben, Bászrában halt meg, a városon kívül temették el. Gyermekkorában elrabolták és eladták rabszolgának. Lehetséges, hogy ''[[kajnát]]'' (énekes rabszolganőt) is csináltak belőle, de odaadása, Istenhez való ragaszkodása biztosította számára a szabadságot, így elzárkózhatott a külvilágtól, Cölibátust fogadott és magányban élt. Először a sivatagba ment önkéntes száműzetésbe, majd Bászrába, ahol számos tanítványt és követőt gyűjtött maga köré, olyanokat, akik tanácsért vagy imáért jöttek hozzá.<ref name="ei">{{cite book|author=Margaret Smith|title=Encyclopedia of Islam, 2nd ed., Vol. 8, "Rābiʻa al-ʻAdawiyya al-Qaysiyya"|year=1995|publisher=Brill|pages=354–56|isbn=90 04 09834 8}}</ref>
Már életében csodákat meséltek róla, akárcsak más muszlim szentekről. Például vendégei számára csodával biztosította az élelmet, ugyanígy maga is így menekült meg az éhezéstől. Egy teve, amely elpusztult, amikor zarándoklaton volt, feléledt, hogy használhassa őt, vagy máskor a lámpa hiányát az a fény pótolta, amely Rábia körül ragyogott. Halála napján arra kérte a barátait, hogy távozzanak a halottas ágyától, hiszen Isten követei jönnek el, ne álljanak az útjukba. Amikor azok kimentek, hallották, hogy Rábia hitvallást tesz, és erre válaszul egy hangot hallottak, amely azt mondta: ''„Te nyugodt lélek! térj vissza Uradhoz elégedetten, szívesen látva, lépj szolgái közé, és lépj a Paradicsomba” ([[Korán]], 89. szúra, 27-30)''.<ref>[[Simon Róbert]] fordítása</ref>
==Filozófiája: Isten feltétlen szeretete ==
58. sor:
A Rábiáról szóló történetek a középkorban a kereszténység körében is tovább éltek, azokat keresztényekkel személyesítették meg, talán a történetek szépsége és tanulságai miatt. Például az a legenda, amiben Rábia egyik kezében tüzet, a másikban vizet tart, és azt válaszolja néhány fiatalnak, akik megkérdezték tőle, hová megy: „''...az ég felé, hogy egy kis tüzet dobjak a Paradicsomba, és egy kis vizet a pokoltűzre, hogy mindkettő eltűnjön, és az emberek remény és félelem nélkül szemlélhessék Istent, mert ha nem lenne sem remény a Paradicsomra, sem félelem a pokoltűztől, akkor imádnák-e az al-Hakkot, és alávetnék-e magukat neki?”.'' Ez a szöveg, amely perzsa nyelven AfiakI (14. század ) ''Mandkib al-adrifin'' című művében szerepel, szinte szóról szóra újra megtalálható a ''Memoires du sieur dejoinville'', (Paris 1854) szöveggyűjteményben, azzal a különbséggel, hogy egy breton Yves nevű prédikátor szerzetes, akit [[IX. Lajos francia király]] (a későbbi Szent Lajos) küldött a [[Damaszkusz]]<nowiki/>ba, útközben találkozik egy öregasszonnyal, aki tüzet és vizet hordoz.<ref name="ei" />
Rábia félig legendás személyisége romantikus életrajzokat, zeneszámokat és két török illetőségű filmet is ihletett. Az egyik ilyen filmet, az 1973-ban bemutatott ''Rabia'' címűt Osman F. Seden rendezte, és Fatma Girik játszotta Rabia főszerepét.<ref>{{cite web|url=https://www.imdb.com/title/tt2007447|title=Rabia (1973)|website=IMDb.com|date=September 1973|access-date=5 May 2016}}</ref>
==Jegyzetek==
| |||