„Voszhod-program” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Elméleti alapok: részletek |
→Elméleti alapok: részletek |
||
34. sor:
Egy népszerű legenda szerint Hruscsov akkor határozta el, hogy háromszemélyes űrhajóval akar űrhajósokat az űrbe küldeni, amikor megtudta, hogy az amerikaiak – elindítva a Gemini-programot – kétszemélyes űrhajókkal folytatják a Mercury-programban elkezdett műveleteiket. A legenda több helyen foglal magába logikai bökkenőket, ám azt jelzi, hogy a legfelsőbb helyről származik a döntés, amellyel a szovjetek felvették az [[Űrverseny|űrversenyben]] feléjük dobott kesztyűt, hogy folytassák a Vosztok repüléseket egy magasabb technológiai szinten. Történészek tma már rámutatnak, hogy Hruscsov ezt természetesen azon az alapon állva akarta elérni, hogy Koroljovtól pozitív inputokat kapott a megvalósíthatóságot illetően.
Az új űrhajó iránti igényt egyébként a Hruscsovval kapcsolatos városi legendán kívül valóban az amerikaiak által nyilvánosan bejelentett Gemini-program hajtotta, a [[Szovjetunió]]nak kellett válaszának lennie az amerikaiak korszerű űrhajójára. Elvileg a szintén előkészületben lévő [[Szojuz (űrhajó)|Szojuz űrhajó]] alkalmas lehetett volna erre a célra, ám annak fejlesztése időben messze túlmutatott az amerikaiak által beharangozott Gemini menetrenden, így [[1963]]. [[December 5.|december 5]]-én határozat született, hogy kezdődjenek tesztek egy [[Vosztok űrhajó|Vosztok 7K]] űrhajóval annak háromülésessé alakítására, így megszületett a program, amely a Geminihez hasonlóan kitöltötte a Vosztok és a Szojuz közötti rést.
A Vosztok–program folytatásának ötlete természetesen a repüléseket lebonyolító vezetőktől származott: Koroljov és Nyikolaj Kamanyin a társintézetekkel, vagy akár a Kommunista Párt Központi Bizottságával folytatott levelezésében említette, hogy logikus folytatás lenne, ha a korábbi legénységek körét kibővítenék a civil űrhajósok (mérnökök, orvosok, tudósok) felé – egyes feltételezések szerint Koroljov ezzel a saját maga világűrbe vezető útját is egyengette –. A döntéshozókkal folytatott viták, eszmecserék eredménye volt egy követelményrendszer, amely a Vosztok utáni idők repülései céljainak összefoglalását jelentette:
45 ⟶ 47 sor:
Ezeknek a céloknak a megvalósítására Koroljovnak határozott elképzelése volt, amely aztán alapjaiban határozta meg a Voszhod-program későbbi sorsát: a célokat a Vosztok űrhajó átalakításával kell megoldani.
Koroljov Konsztantyin Feoktyisztovot bízta meg az űrhajó (át)tervezési feladataival arra instruálva őt, hogy a Vosztok űrhajót alakítsa át úgy, hogy abban három ember férjen el. A feladat így csak meglehetősen nagy kompromisszumokkal látszott megoldhatónak. Három katapultülés például sehogy sem fért volna el – sem az űrhajóban, se az űrhajó falán nem volt elegendő felület, hogy három katapultülés nyílást kapjon és ezzel ne gyengüljön a kabin strukturális integritása –, így normál ülésekben gondolkodtak a mérnökök azzal, hogy a legénység mentését másfajta mentőrendszerrel kell megoldani. Szó volt például a kabin legénységi részének leválasztására és szüókség esetén egyben mentéséről is. A katapultülések elhagyása emellett egyet jelentett azzal, hogy ezúttal az űrhajósoknak az űrhajóban kellett földet érniük – ellentétben a Vosztoknál alkalmazott gyakorlattal, amikor megfelelő magasságban az űrhajósok katapultáltak és saját ejtőernyőiken értek talajt – ami a puha leszállás iránti igényt vetette fel. Erre egy érdekes megoldás merült fel: rakétahajtóműveket kell beépíteni, amely a földet érés előtti utolsó másodpercekben és métereken lépnek működésbe, ezeken az utolsó métereken téve simává a leszállást.
Az új dizájn magukra a repülésekre is hatással volt. Eredetileg a Vosztok űrhajót egy ember 10 napig való életben tartására tették képessé, amely három ember számára viszont csak 3 napos ellátmányt jelentett. Éppen ezért a repüléseket maximum 3 naposra lehetett tervezni (később a valóságban ez 1 naposra csökkent), illetve csak olyan alacsony pályára tervezték engedni az űrhajót, ahonnan a természetes fékezés – a fékezőrendszer esetleges meghibásodása esetén – ez alatt a bizonyos három nap alatt automatikusan is végbement volna.
| |||