Wikipédia

„Szudán történelme” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Kékítés
13. sor:
 
== Keresztény királyságok ==
A Meroé Királyság politikai és kulturális örököseként a 6. században három királyság virágzott fel. Északon volt [[NobatiaNobadia]]. Fővárosa [[FarasFarasz]] volt, ma Egyiptomban fekszik. Középen Muqurra ([[Makuria]]) Dongola körül. Ez kb. 150 km-re délre feküdt a mai [[Dongola]] várostól. A harmadik királyság Alawa ([[Alodia]]) volt, a régi Meroe központi vidékén. Fővárosa Sawba volt, amely ma Kartúm elővárosa. Mindhárom királyságban hadakozó arisztokrácia uralkodott a meroéi lakosságon. Görög címeket viseltek a bizánci udvart utánozva.
 
NobatiábaNobadiába [[Theodóra bizánci császárnő]] küldött misszionáriusokat, akik 540 körül kezdtek ott prédikálni. A núbiai királyok [[monofiziták|monofizita]] keresztények]] lettek.
 
== Az iszlám elterjedése ==
45. sor:
 
== Angol-Egyiptomi Szudán (1899–1956) ==
[[Lord Kitchener]] vezette a britek szudáni hadjáratát 1896 és 1898 között, amelyben jelentős erők vettek részt Nagy-Britanniából, Egyiptomból és Indiából. Ennek a csúcspontja az [[omdurmanomdurmán]]i csata volt. A sikerhez géppuskák bevetése is hozzájárult. A mahdisták omdurmaniomdurmáni veresége után 1898-ban szerződést kötöttek a közös angol-egyiptomi uralomról Szudánban. Egyiptom nevezett ki főkormányzót Szudánba brit jóváhagyással. A valóságban Szudánt brit gyarmatként kormányozták, ami kiváltotta az egyiptomi és szudáni nacionalisták ellenérzését. [[Muhammad Ali egyiptomi alkirály]] uralkodásától kezdve zajlott a Nílus-völgy egyesítésének folyamata, a britek azonban ezt visszafordították.
[[File:Flag of the Governor-General of the Anglo-Egyptian Sudan.svg|thumb|bal|Angol-Egyiptomi Szudán brit főkormányzójának zászlaja.]]
A [[második világháború]] idején Szudán közvetlenül részt vett a kelet-afrikai hadjáratban. Az 1925-ben megszervezett Szudáni Védelmi Erő (SDF) aktív szerepet játszott 1940-ben, amikor elhárította az [[Olasz Kelet-Afrika|Olasz Kelet-Afrikából]] Szudán területére vezetett portyákat. 1942-ben pedig a brit és nemzetközösségi csapatok oldalán részt vett az olasz gyarmatok megszállásában. [[1942]]-től az 1956-os függetlenné válásig a britek Szudánt két, lényegében egymástól független területként kormányozták - az északi volt a muszlim, a déli a keresztény terület.
74. sor:
A háború több mint 20 évig tartott. Szudán független történetét áthatja a krónikus, rendkívül kegyetlen háborúskodás, amely élesen megosztotta az országot faji, vallási és területi alapon; négymillió ember menekült el lakhelyéről (a teljes 32 millióra becsült lakosságból); becslés szerint kétmillió embert öltek meg. A szudáni gazdaság romba dőlt, élelmiszerhiány lépett fel, következménye a lakosság éhezése, rosszul tápláltsága lett. Ebben az időben nem voltak beruházások, különösen délen nem, generációk lettek elvágva az alapvető egészségügyi szolgáltatásoktól, oktatástól és a munka lehetőségétől. A háborús bűntettekért mindkét oldal terheli felelősség, a legtöbb bűncselekményt pedig a központi vezetéstől önállóan tevékenykedő, arabokból szervezett irreguláris milíciák művelték. Ezek tagjai a szudáni állampolgárokon kívül külföldi arab országok önkénteseiből szerveződtek, akik brutális gyilkosságokat hajtottak végre a fekete lakosság ellen. Beszámolók szerint a milicisták gyakran használt módszere a terhes nők hasának felmetszése volt.
 
A déli lázadók és a kormány között folyó béketárgyalásokon jelentős haladást értek el 2002-ben és 2004 elején. A 2002. július 20-án aláírt machakosi jegyzőkönyv lefektette a további tárgyalások alapjait, és rendelkezett az államszervezetről: garantálta Dél-Szudán autonómiáját hat évre, amelyet népszavazás követ a függetlenségről. Addig is létrehoztak egy elnökhelyettesi posztot, megállapodtak az olajbevételekből való egyenlő részesedésről, de mindkét fél hadserege addigi állásaiban maradt. [[John Garang]], az egyezmény déli aláírója, kinevezett alelnök 2005. augusztus 1-jén meghalt helikopter-balesetben, három héttel az eskütétele után. Zavargások törtek ki, de a béke fennmaradt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Szudáni Misszióját (UNMIS) a [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|Biztonsági Tanács]] 2005. március 24-én kelt 1590-es számú határozata alapján állították fel. Feladata az átfogó békeegyezmény végrehajtásának támogatása, a humanitárius segítséget nyújtók védelme, az emberi jogok terjesztése és védelme.
 
== A darfuridárfúri konfliktus és a háborús bűnök ==
[[Fájl:Darfur map.png|bélyegkép|balra|250px|A darfúridárfúri régió]]
Miközben a hosszú észak-déli polgárháború lassan a megoldás felé közeledett, az 1970-es évek elejétől összecsapások voltak a nyugati [[DarfurDárfúr]] régióban a pásztorkodó törzsek és a földművesek között. A lázadást az okozta, hogy a központi kormány nem törődött DarfurDárfúr gazdaságával. A lázadók céljai nem világosak és sohasem foglaltak el egyértelmű álláspontot azzal kapcsolatban, hogy DarfurDárfúr maradjon Szudánban vagy szakadjon el tőle. A kormány és a lázadók egymást okolták a háborús atrocitásokért, bár a legtöbb gyanúsítás a [[Dzsandzsavíd|Janjawid]] arab milíciát érte, amelynek felfegyverzett embereit [[al-Saddiq al-Mahdi]] (a [[Nimeri]] bukása után demokratikusan megválasztott miniszterelnök) adminisztrációja bízta meg azzal, hogy állítsák meg a hosszú idő óta folyó kaotikus vitát a darfuridárfúri törzsek között. Az [[Amerikai Egyesült Államok]] kormányának nyilatkozata szerint ezek a milíciák népirtást követtek el; harcaik következtében emberek százezrei váltak menekültté; sokan a szomszédos Csádban kerestek menedéket. A kormány bejelentette a lázadók feletti győzelmét 1994 elején, miután elfoglalt egy várost a csádi határ közelében.
 
2003-ban kiújultak a harcok. 2004. szeptember 9-én az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, [[Colin Powell]] a darfuridárfúri konfliktust népirtásnak nevezte. Jelentések szerint a Janjawid portyái során megtámadta a falvakat, civileket ölt meg nemzetiségük miatt, nőket erőszakoltak meg, elrabolták a javakat, csordákat. Több mint két és fél millió civil kényszerült elmenekülni, a halálos áldozatok száma becslések szerint {{szám|200000}}–{{szám|400000}}. Ez a helyzet változatlan maradt a 2003–2004-ben keletkezett első ENSZ-jelentések óta.
 
2006. május 5-én a szudáni kormány és DarfurDárfúr legnagyobb lázadó csoportja, az SLM (Szudáni Felszabadító Mozgalom) aláírta a darfuridárfúri békeszerződést. Ez előírta a Janjawid leszerelését, a lázadó erők feloszlatását, átmeneti kormány felállítását a lázadók részvételével. Ezt az egyezményt, amely az [[Afrikai Unió]] közvetítésével született, nem írta alá minden lázadó csoport.
 
Az egyezmény aláírása után a jelentések szerint folytatódott a régióban a széles körű erőszak. Új lázadó csoport tűnt fel: a Nemzet Megmentésének Frontja, amely egyesített négy korábbi nagyobb lázadó csoportot és elutasította a májusi békeszerződés aláírását. A szudáni kormány és az általa támogatott muszlim milíciák nagyszabású támadásokat indítottak a lázadó csoportok ellen. Az eredmény: újabb halottak és menekültek.
 
DarfurDárfúr lakossága muszlim hitű néger. A Janjawid milícia fekete arabokból áll, míg a darfuridárfúri arabok többsége igyekszik kimaradni a konfliktusból. A darfuriakdárfúriak – arabok és nem arabok egyaránt – dühösek a kartúmi kormányra, mert az képtelen úrrá lenni a zavaron.
 
A harmadik fegyver konfliktusoktól és káosztól sújtott terület [[Kordofán]], elsősorban annak is a [[Dél-Kordofán|déli része]], ahol szintén függetlenségi mozgalom alakult ki, mely ellen a szudáni kormányzat erőszakos, az emberi jogokat súlyosan sértő módszerekkel lép fel.
 
== Szudáni-csádi konfliktus ==
A szudáni-csádi konfliktus hivatalosan 2005. december 23-án kezdődött, amikor a [[csád]]i kormány hadat üzent Szudánnak, és mozgósította állampolgárait a „közös ellenség” ellen. A csádi kormányzat a ''Demokrácia és Szabadság Mozgalmá''t (RDL) militáns szervezetnek tekintette, lázadóknak, akiket a szudáni kormány és szudáni milíciák támogattak. Ezek a militánsok [[Csád]] keleti részén falvakat és városokat támadtak meg, elhajtották a marhákat, megölték az embereket, felégették a házakat. Ekkoriban Északnyugat-Szudán DarfurDárfúr régiójából {{formatnum:200000}} menekült kapott menedéket Kelet-Csádban. [[Idriss Déby]] csádi elnök azzal vádolta [[Omar el-Basír]] szudáni elnököt, hogy megpróbálta destabilizálni országát, annak népét nyomorba dönteni, zavart kelteni és exportálni a háborút DarfurbólDárfúrból Csádba.
 
A hadüzenet közvetlen előzménye [[Adré]] csádi város elleni támadás volt a szudáni határ közelében. Ebben a támadásban a legtöbb sajtójelentés szerint száz, mások szerint háromszáz lázadó vesztette életét. A régióban ez volt három nap alatt a második támadás. A szudáni kormányt vádolták a támadással, de a szudáni külügyi szóvivő tagadott bármiféle szudáni részvételt.
98. sor:
 
== Keleti Front ==
A Keleti Front lázadó csoportok koalíciója, amelyek Szudán [[eritrea]]i határa mentén tevékenykednek, különösen [[RedVörös-tenger Sea(Szudán)|Vörös-tenger]] és [[KassalaKaszala (Szudán)|Kaszala]] államokban. A Keleti Front elnöke [[Musa Mohamed Ahmed]]. A Keleti Front fő tagja a Szudán Népeinek Felszabadító Hadserege (SPLA) volt, amely azonban kilépett a szervezetből 2005 januárjában, a második szudáni polgárháború végén. A szervezetben maradt a nagyobb [[Beja Kongresszus]] és a kisebb [[Rashaida Szabad Oroszlánok]]. Támaszuk két törzs, a ''beja'' és a ''rashaida'' nép. Csatlakozott hozzájuk egy darfuridárfúri lázadó csoport is, az Igazság és Egyenlőség Mozgalma (JEM).
 
A Szabad Oroszlánok és a Beja Kongresszus egyaránt azzal vádolja a kormányt, hogy egyenlőtlenül osztja el az olajból származó profitot. Nagyobb befolyást követelnek az országos kormányban, amelyet nézetük szerint destabilizál a dél-szudáni konfliktus végén kötött békeszerződés. A Keleti Front a déli-központi régióban lévő olajmezőkről a [[Port SudanSzudán]]on át a külső piacokra tartó olaj útjának megszakításával fenyeget. Szintén fenyegetik a kormánynak azt a tervét, hogy egy másik nagy olajfinomítót épít Port SudanSzudán közelében. A kormány beszámolója szerint három ízben kellett sok katonát bevetni a felkelés elnyomására és a létfontosságú infrastruktúra védelmére.
[[Fájl:Political Regions of Sudan, July 2006.svg|thumb|right|
{{legend|#00adef|[[Dél-Szudán]] }}
113. sor:
{{elavult}}
 
Dél-Szudánban 2004-ben csak három sebész dolgozott. Bizonyos térségekben {{formatnum:500000}} emberre jutott egy orvos. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének becslése szerint DarfurbanDárfúrban három és fél millió embernek (beleértve 2,2 millió menekültet) volt nagy szüksége humanitárius segítségre túléléséhez. 2007. júliusában az országban sokfelé pusztított árvíz. 400 000 ember károsítottak meg az árvizek közvetlenül, {{formatnum:3500000}}-et fenyegetett járványveszély.
 
A helyzet [[2010]]-ben sem javult, sőt az események odáig fajultak, hogy a dél-szudáni vezetés döntött, népszavazást tartanak arról, miszerint a térség kiválik Szudánból és önálló államot alkot. A szavazást kimenetele szudáni és külföldi vélemények szerint sem kétséges. A helyzet azonban cseppet sem ilyen egyszerű, mert Darfúrban Dél-Szudán függetlenségétől inspirálva ott is megalakíthatják saját államukat. Dél-Szudán és Szudán határán fekszik [[Abyei]], amely vitatott terület lehet a majdani három ország között. Abyeiben is külön népszavazást kívánnak tartani arról, hogy mely leendő országhoz tartozzék, viszont az apró területen is éppoly erősek a függetlenséget óhajtó erők, mint Dél-Szudánban és Darfúrban. Dél-Szudán kiválása ugyanakkor nem oldhatja meg a szudáni polgárháborút, mert nemzetiségileg éppoly összetett mint Darfúr, vagy Szudán. A többségi nemzet, a dinkák vannak már régóta a tartományi hatalom élén, még a tartományt vezető [[Salva Kiir Mayardit]] is dinka nemzetiségű. A népszavazás még el sem kezdődött, máris hatalmi harc indult az önállóvá váló ország kormányzásáért. Azonkívül nemcsak nemzetiségi érdekek forognak kockán, mert Szudán nagy olajkitermelő az afrikai kontinensen és a háborús helyzet, valamint súlyos belső problémák ellenére az egyik legjobban fejlődő országként tartják számon (ennek ellenére az olajból származó pénzek mágnások, kiskirályok és diktátorok kezében van, akik nem fordítják ezt az ország fejlesztésére). A gazdasági és etnikai ellentéteket vallási ellentétek is tarkítják, amik tovább mélyítik a konfliktust. Szudánt ugyanis arab nemzetiségűek uralják, szemben Dél-Szudán keresztény vagy törzsi vallásokat követő feketékből áll. Darfúrban is feketék élnek, s muszlim vallást követnek, de bőrszínük miatt az arabok gyűlölöttel tekintettek mindkét ország feketéire. Évekkel ezelőtt is jöttek híradások Szudánból, miszerint a szudáni és más államokból összeverődött terrorista, vagy félterrorista arab milíciák terhes fekete nőket gyilkoltak meg bestiális módon. Várhatóan Dél-Szudán számíthat nemzetközi elismerésre, az amerikaiak is nagykövetség létesítését tervezik Jubában, Dél-Szudán fővárosában.<ref>[http://www.origo.hu/nagyvilag/20101229-szudan-delszudan-nepszavazason-dont-a-fuggetlensegrol.html A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)]</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szudán_történelme”