„Haladás (történelem)” változatai közötti eltérés

[[Claude Lévi-Strauss]] etnológus az emberi társadalmak két alapvetően eltérő formáját határozta meg, amelyeket „hideg és meleg kultúráknak” nevezett. A "hideg" kultúrák – amelyek ma már csak néhány természetközeli etnikum körében fordulnak elő – ragaszkodnak a jól bevált hagyományokhoz, hiszen kockázatnak tekintenek minden emberi beavatkozást a „kozmikus” kapcsolatokba. A legtöbb modern civilizáció és történelmi előzményeik viszont a „forró” kultúrákat képviselik, amelyek sokkal jobban bíznak az emberi kognitív, megismerő képességekben és kreativitásban, alkotóerőben, és amelyeknek Lévi-Strauss szerint „mohó igényük van” a kulturális változásra.<ref>[[Claude Lévi-Strauss]]: ''Das wilde Denken.'' 4. Auflage. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1981, {{ISBN |3-518-07614-0}}, 270. o.</ref> Ez a történelem során egyre nagyobb távolságot hozott létre a természet állapotától: az emberiség egyre inkább igyekszik a természetet a saját szükségleteihez igazítani. Ebben az értelemben a haladás az „ideális társadalom” felé irányuló reményteljes törekvésen nyugszik.<ref name="Goldsmith">[[Edward Goldsmith]]: ''Der Weg: Ein ökologisches Manifest.'' Bettendorf, München 1996, {{ISBN |3-88498-091-2}}, 16., 263. és az azt követő, és a 412–413. oldalak.</ref> Az ebből fakadó problémák és kockázatok adták meg az elsődleges kiindulópontját a haladás fogalmának sokrétű kritikájához ([[kultúrkritika]]{{Wd|Q964475}}), amely már a koncepció kialakulása óta létezik.