„Ivan Nyikolajevics Kramszkoj” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
 
== Élete és művészete ==
Kramszkoj a városi elöljáróság írnokának családjában született. Gyerekkorában retusőrként dolgozott egy fényképésznél, majd azzal együtt végigjárt több várost, végül Szentpétervárra érkezett. Itt a főváros híres fényképészéhez került, majd [[1857]]-ben–ben felvették a Művészeti Akadémiára. Megismerkedett a társadalmi [[haladás (történelem)|haladás]] igényével fellépő értelmiség eszméivel, és miután szembekerült az oktatás merev szabályaival, 14 társával együtt [[1863]]-ban eltávolították az akadémiáról. Ő kezdeményezte az első Szentpéterváron kívüli, [[Nyizsnyij Novgorod]]ban megtartott képzőművészeti kiállítást. Egyik szervezője és fő ideológusa lett a [[Vándorkiállítók Társasága|Vándorkiállítók Társaságának]], mely az újat akaró orosz képzőművészek gyűjtőhelye lett.
 
Kramszkoj művészetében a legértékesebbek a kortársakról festett arcképei. Az 1860-as években készítette felesége, Szofja Nyikolajevna portréját, valamint a korai korszakát rendkívül kifejező ovális ''Önarckép''-ét (1867). Egyik legismertebb festménye a ''Krisztus a pusztában'' (1872), egy magányos, töprengéseibe merülő ember képe, akinek szinte az egész égbolt a vállára nehezedik. [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Lev Tolsztoj]] egy levelében azt írta: „Ez a legjobb Krisztus, melyet ismerek.” Maga a művész azt nyilatkozta, hogy a kép a saját gondolatainak, tépelődéseinek kifejeződése.
 
[[1873]] nyarát a művész vidéken, [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj]] birtokának szomszédságában töltötte és két portrét is festett az íróról. Az esemény Tolsztoj művészetében is nyomot hagyott: Kramszkoj volt a prototípusa Mihajlov festőnek az [[Anna KareninaKarenyina (regény)|Anna KareninaKarenyina]] című regényben. A művészetpártoló és műgyűjtő Tretyakov megrendelésére Kramszkoj az 1870-es években kora számos hírességének portréját festette meg, köztük [[Ivan Ivanovics Siskin|Siskin]] tájképfestő (1874 és 1880), Ivan Goncsarov (1874), Mihail Szaltikov-Scsedrin (1879) és [[Pavel Mihajlovics Tretyjakov|Pavel Tretyjakov]] (1876) arcképét is. Ekkor készült a már halálos beteg [[Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov|Nyekraszovot]] ábrázoló festménye is (''N. A. Nyekraszov az Utolsó dalok idején'', 1877).
 
Festői öröksége meglehetősen egyenetlen. A 19. századi orosz portréfestészet egyik legnagyobb mestere más műfajokban már kevésbé volt sikeres. Nagyméretű sokalakos festményén, a ''Kacagás''-on éveken át (1877-18821877–1882) megfeszített erővel dolgozott, de a Krisztust kigúnyoló tömeg ábrázolása meghaladta erőit, művét nem is fejezte be. Portréfestőként sok megrendelése volt, a cári család egyes tagjait is megfestette, így az [[1880-as évek]]ben már anyagi gondjai nem voltak. A megfeszített munka azonban hamar aláásta egészségét, kevéssel ötvenedik születésnapja előtt halt meg.
 
== Műveiből ==