Georges Langelaan Átkozott dolgok (Les faits maudits) című könyvében a médiumokat szellemesen három csoportba sorolja. Az első csoportot nevezi a szélhámosoknak, akik nem hisznek a dologban és a többieket is becsapják. A második csoport a hívőké, akik magukat csapják be. S ezenkívül vannak a ''többiek''.
A médiumoktranszmédiumok tehát hajlandók kölcsönadni teljes testi valójukat szellemeknek, akik a szeánsz során az ő hangjukon beszélnek. A szellemek ''per definitionem'' test nélküliek, ám olyan lények, akik néha igen nagy erővel rendelkeznek. Egyes médiumok transz állapotában nemcsak más kézírással írnak, hanem olyan nyelveken is folyamatosan beszélnek, melyeket normális életükben nem ismernek. A transzban lévő médium a benne megnyilatkozó szellem képességeit mutatja. Ebből következik, hogy ideiglenesen olyan tehetséggel rendelkezik, amely eredetileg nincs is meg benne. Az inkorporáció rövid ideig tart, és gyakran csupán egyszerű üzenetek átadására szorítkozik. Ezeknek az üzeneteknek a címzettje egy harmadik személy, a médiumnak csak közvetítő szerepe van.<ref name="MC"/> Utólag gyakran nem is emlékeznek kijelentéseikre vagy átváltozásukra.<ref>Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona</ref>
A szellemidézés gyakran kapcsolódik össze olyan vallásos vagy részben vallásos jellegű irányzatokkal és kultuszokkal mint a [[spiritizmus]], [[Spiritualizmus (hit)|spiritualizmus]], [[vudu]], [[candomblé]], [[umbanda]] és egyes [[New Age]] csoportok.
