Wildhausban, a toggenburgi grófság egyik hegyi községében született, ahol édesapja bíró volt. Bölcsészeti és humanisztikus tanulmányait a [[bern]]i akadémián és 1498-tól a bécsi[[Bécsi egyetemenEgyetem]]en végezte, a teológiát pedig 1502 után a bázeli[[Bázeli egyetemenEgyetem]]en, ahol a kiváló tudós, [[Thomas Wyttenbach|Wyttenbach Tamás]] tanítványa volt. 1506-tól 1516-ig [[Glarus]]ban volt lelkész, de 1512 és 1515 között két hadjáratban is részt vett. Tábori lelkészként elkísérte a [[II. Gyula pápa]] zsoldjában álló híveit a franciák ellen [[Lombardia|Lombardiában]] folytatott hadjáratra. E szolgálatáért a pápától 1517-ig évi 50 forint díjat kapott.
Már glarusi [[pap (hivatás)|pap]] korában sokat foglalkozott az [[Újszövetség]]gel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban a [[Biblia|Szentírással]]. Amikor pedig [[1516]]-ban a messze földön híres búcsújáróhelyre[[búcsú]]járóhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és ittott egész közelről tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szent képekszentképek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulása ellen is, amellyel Svájcban Sámson Bernát [[Ferenc-rendi rend]]i szerzetest bízták meg 1518-ban; sőt,püspökét[[püspök]]ét (a konstanzi[[konstanz]]i) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására.
