„Ulrich Zwingli” változatai közötti eltérés

Már glarusi [[pap (hivatás)|pap]] korában sokat foglalkozott az [[Újszövetség]]gel, megérlelődött benne a meggyőződés, hogy az egyház tana nincs teljes összhangban a [[Biblia|Szentírással]]. Amikor pedig [[1516]]-ban a messze földön híres [[búcsú]]járóhelyre, Maria-Einsiedelnbe nevezték ki, és ott egész közelről tapasztalhatta az oda zarándokoló tömegeknek az ilyen búcsújáróhelyeken levő szentképek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások s más visszaélések, többek közt a bűnbocsátólevelek árulásaárusítása ellen is, amellyel Svájcban Sámson Bernát [[FerencFerences rend]]i szerzetest bízták meg 1518-ban; sőt [[püspök]]ét (a [[konstanz]]i) is felhívta az egyháznak az Isten igéje szerint való reformálására.

Zwingli bátor fellépésének híre csakhamar messze földre eljutott. A zürichiek[[zürich]]iek meghívták főtemplomuk lelkészéül, amely állását Zwingli [[1519]]. [[január 1.|január 1-jén]] foglalta el. Mindjárt beköszöntő beszédében kijelentette, hogy ő a szentírást fogja prédikálni. Úgy is cselekedett, és egy-két év leforgása alatt a reformáció ügye nemcsak Zürichben, de a német határokhoz közelebb eső többi német ajkú kantonban[[kanton]]ban is, ezenkívül Bernben[[Bern]]ben is nagy lendületet vett. A reformációt több lelkes hittudós lelkész és szerzetes, mint [[Johannes Oecolampadius|Oecolampadius]], [[Berchtold Haller]] és Kolb is támogatta. De a vallási reformokkal együtt a politikai téren is sokakat igen közelről érdeklő reformmozgalmat indított Zwingli.

Nagy veszélyt látott hazájára, de honfitársainak erkölcsi életére nézve is a svájciak azon szokásában, hogy ezek jó pénzért zsoldosnak beállottak idegen fejedelmeknek, főként a pápának, a francia királyoknak, Milanónak[[Milánó]]nak szolgálatába, s csupán anyagi haszonért készek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldosként harcoló saját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen visszaélést is erős ostromtámadás alá vette, amely ostromami növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát is. A zürichiek őt támogatták; a kanton hatósága [[1520]]-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a [[Svájc kantonjainak listája|kanton]] területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot[[evangélium]]ot prédikálják.

Pár évvel később megjelent Zwinglinek az első reformátori irata a [[nagyböjt]] ellen; ugyanekkor ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de határozott hangon írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elhatározásukat Isten segedelmével az [[evangélium]] prédikálására, és egyszersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését.

Zwingli reformátori tana a németországi[[németország]]i reformátorok tanaival jórészt egyeztek, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. Így például [[Luther Márton]] és társai az eredendő bűnről, a szabad akaratról, a megigazulásról [[Szent Ágoston]] nézeteit vallották, míg Zwingli erősen hajlott [[Pelagius]] felé; de a fő eltérés az [[úrvacsora]]i tanra nézve, volt.de Voltvolt ezenkívül eltérés a külsőségeket és szertartásokat, valamint az egyházkormányzatot illetően is. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az [[orgona (hangszer)|orgonát]] is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött, világi hatóságot ismerte el.

[[Fájl:Zwingli emlekmu zurich.jpg|bélyegkép|Zwingli emlékműve Zürichben][[Zürich]

*Madai Pál: ''Zwingli, mint politikai reformátor''; Barcza Ny., Bp., 1908

*Lányi Gábor János: ''A [[kálvinizmus]] nyitánya. Berni zwingliánusok és francia-svájci kálvinisták vitája az egyházfegyelem gyakorlásáról''; KRE–L'Harmattan, Bp., 2017 (''Károli könyvek. Monográfia'')