„Kārlis Ulmanis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Lettország elnökei kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
== Politikai karrierje a független Lettországban ==
Az első világháború utolsó évében megalapította a [[Lett Gazdák Unióját]], ami az akkori Lettország egyik legjelentősebb politikai pártja volt. Erősen jobboldali értékeket vallott, például [[konzervativizmus|konzervativizmust]], jobboldali [[paternalizmus]]<nowiki/>t, [[Agrárpolitika|agrárpolitikát]], [[Nacionalizmus|nacionalizmust]]. Ulmanis egyike volt a Néptanács megalapítónak, akik 1918. november 18-án kikiáltották Lettország függetlenségét, Ulmanis pedig az ideiglenes kormány miniszterelnöke lett. Ulmanis 1918-tól 1934-ig több későbbi lett kormányban volt miniszterelnök.
== Az 1934. május 15-i puccs ==
1934. május 15-én reggel Ulmanis Jānis Balodis hadügyminiszter támogatásával szükségállapotot rendelt el, feloszlatta a parlamentet és az összes politikai pártot. A vér nélküli pucssot az Ulmanishoz hű ''Aizsargi'' nemzetőrség és a hadsereg egységei hajtották végre. Az összes szélsőjobboldali (Pērkonkrusts) és baloldali politikust, illetve a hatóságok 2000 szociáldemokratát és vezetőjüket, [[Bruno Kalniņš]]<nowiki/>t őrizetbe vették. [[Gustavs Celmiņš]], a Pērkonkrusts vezetőjét bebörtönözte.
A következő négy évben Ulmanis rendelettel kormányzott parlament nélkül. A parlament feladatait egy kabinetre bízta. A hivatalban lévő államelnök, Alberts Kviesis nem támogatta a puccsot, de hű maradt Ulmanishoz.
1936. március 19-ei rendelet előírta, hogy amikor Kviesis mandátuma lejár, Ulmanis tölthesse be az államelnöki szerepet. Amikor [[Alberts Kviesis|Kviesis]] 1936. április 11-én lejárt a mandátuma, Ulmanis egyesítette az elnöki és a miniszterelnöki hivatalt.
[[Kategória:1877-ben született személyek]]
| |||