„Korom” változatai közötti eltérés

A '''korom''' egyszéntartalmú vegyületek [[Tökéletlen égés|tökéletlen égésekor]] keletkező, fekete színű, por alakú, szilárd halmazállapotú anyag, aminek a fő alkotóeleme a [[szén]]. A széntartalom a korom minőségétől és a felhasználási módjától függően 80% és 99,5% között változik. A hétköznapi életben általában a tüzelőberendezések és a belső égésű motorok használata közben találkozunk vele, de például a gumiipar nagy mennyiségben használja, ezért a korom előállítása ipari méretekben is szükséges. Az ipari korom jellemzőit szabványban rögzített minőségi előírások szabályozzák.

Az ipari korom, amit megfelelő gyártási körülmények között állítanak elő, gyakorlatilag tiszta szénből áll, így egészségkárosító hatása nincs, vagy a szennyeződésektől függően minimális. Az a korom, ami mint nem kívánt égéstermék jelentkezik az égési folyamat során, például tüzeléskor, vagy belső égésű motor használatakor, már nem ártalmatlan. Viszonylag nagy fajlagos felületén az égési gázok egyes összetevői [[pirolízis]] során lecsapódnak vagy a nem tökéletes égés miatt szénhidrogén -származékok tapadnak rá. Az ilyen szennyezett korom rákkeltő hatását állatkísérletekkel bizonyították. A tökéletes égés égésterméke a [[szén-dioxid]] (CO₂). A korom a nem tökéletes égés folyamán keletkezik a [[Szén-monoxid|szén-monoxiddal]] (CO) együtt. Ekkor többciklusos [[aromás szénhidrogének]] (arének) is keletkeznek, amik felelősek a rákkeltő hatásért. A régi fűtőberendezésekben a nem tökéletes égés után a gázok lehűlésekor a korom lecsapódik. A kémények belső fala ezért kormozódik. A korom kérdése újra és újra felmerül a közbeszédben is például a gépjárművek károsanyag-kibocsátásáról folytatott vitákban.

Az ipari korom előállításának legelterjedtebb módja az úgynevezett ''kemenceeljárás''. Ez körülbelül az összes gyártókapacitás 95%-át teszi ki.<ref name="Röthemeyer">Fritz Röthemeyer, Franz Sommer: ''Kautschuktechnologie'', Carl Hanser Verlag München Wien, 2. Auflage, 2006, S.&nbsp;246-247, {{ISBN|978-3-446-40480-9}}.</ref> Az eljárás során egy kemencében égő forró (1200-1800 [[Celsius-skála|°C]]-os) gázlángon földgázt vagy más szénhidrogén permetet fúvatnak át, amit azután vízpermettel lehűtenek. A korom szűrőkön, ciklonokon át a silókba kerül.

Az ipari korom 90%-át a [[gumigyártás|gumiipar]] használja töltőanyagként, főleg gumiabroncsok és szállítószalag-hevederek gyártása során. A gumiabroncsok gyártásához körülbelül 40- féle korom készül, amik az abroncsok tulajdonságait befolyásolják. A korom fajtáinak minőségét általában az [[Amerikai Egyesült Államok]] [[ASTM]] jelű szabványa szerint adják meg. Természetesen léteznek nemzeti szabványok is. Mivel jelentős gyártókapacitás van a [[Kelet-Európa|kelet-európaeurópai]]i országokban (Oroszország, Ukrajna), ezért a [[GOST]] szabvány is használatos.

{| class="wikitable prettytable"

A vezető kormot az elektromos készülékek gyártásánál használják műanyag, műgyanta vagy kerámia alapú alkatrészek töltőanyagaként. Itt az a szerepe, hogy az általában szigetelő közeget elektromos vezető tulajdonsággal ruházza fel. Általános követelmény az, hogy a fröccsöntési, öntési, alakíthatósági tulajdonságokat ne rontsa. Ezt az elsődleges szemcseméret és az ezekből képződő rögök méretének megválasztásával érik el. Ilyen koromból készített tintával [[Nyomtatott áramkör|nyomtatott áramköröket]] is készítenek. A rézfelületre kinyomtatott vonalakat [[Galvanizálás|galvanizálják]], a szabadon maradt területről pedig lemaratják a felesleges rézbevonatot. Így kialakul a vezető hálózat.

A kormot [[pigment]]ként is használják nyomtatótintáknál, festékeknél vagy műanyagok színezésekor. A festőkorom olyan finom [[nanorészecske|nanorészecskéket]] tartalmaz, hogy a barna színárnyalatát elveszíti.