„I. Jenő pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AkelaBot (vitalap | szerkesztései)
a sablon
 
28. sor:
 
== Élete ==
Rómában született előkelő családban. Apját ''Rufinianus''nak hívták. Amikor elődje, [[I. Márton pápa]] trónra lépett, már akkor régóta szolgálta az Úr egyházát. A klérusban befolyását korának és tapasztalatának köszönhette. Amikor [[653]] júniusában a császár katonái elhurcolták Mártont Rómából és haláláig száműzetésben tartották, a szent városban maradtak nem tudták mit tegyenek. [[II. KónsztanszKónsztasz bizánci császár]] azt üzente, hogy válasszák meg Márton utódját, mert a pápa lelke tisztátlan és nem érdemes [[Péter apostol|Szent Péter]] örökségére. A klérus mégsem hívta össze a pápaválasztó zsinatot. Több mint egy évig azzal a gyakorlattal irányították a [[Kereszténység|keresztény]] egyház ügyeit, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a pápa hosszú időre távol maradt vagy interregnum volt. Eszerint az archónus, az archidiakónus és a jegyzők vezetője irányították az egyházat. Eközben a császár folyamatosan győzködte az atyákat az újraválasztás szükségességéről. Amikor Márton levelet küldött Rómába, amelyben elismerte az utódlás szükségességét, a zsinat összeült. Kónsztansz nyomására [[654]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] ''Jenő''t választották meg egyházfőnek, és azonnal fel is szentelték.
 
Az új pápa első intézkedése volt, hogy követeket küldött [[Konstantinápoly]]ba, hogy tudassa a császárral megválasztását, és hogy hűségéről biztosítsa az uralkodót. Azonban Kónsztansz nem elégedett meg ennyivel, és a hazatérő követeknek átadta ''Péter'', konstantinápolyi [[pátriárka]] levelét. A levél mellé császári legátus is járt, amely ajándékokat vitt a pápának, és azt az uralkodói kérést közvetítette, hogy ''Jenő'' ismerje el az új pátriárkát, és lépjen vele unióra. Péter levele [[656]]-ban érkezett meg Rómába. Az üzenet elég zavaros tartalommal bírt, és feltűnő módon kerülte a [[Jézus]] természetével összefüggő kifejezéseket. Amikor a pápa felolvasta a levelet a klérus előtt, azok egyértelműen elítélték annak tartalmát. A Márton elrablása miatt dühös rómaiak pedig addig nem akarták elengedni ''Jenő''t a zsinat helyszínéről, amíg az meg nem ígérte, hogy nem fogja elfogadni a császár kérését.