„Hőnyi Ede (kartográfus)” változatai közötti eltérés

Hosszabb ideig tagja volt a Geodézia és Kartográfia, valamint a Földrajztanítás című folyóiratok szerkesztőbizottságának. Számos kartográfiai és nyelvészeti szakcikket jelentetett meg. A térképészeti kitüntetések sorát kapta meg. Kartográfiai tevékenysége alapján megkapta a Művelődési Minisztérium, majd a Földművelődési Minisztérium Kiváló munkáért kitüntetését, végül a rangos [[Fasching Antal-díj]]jal tüntették ki. A Térképészek és Földmérők Társasága örökös tagjának választotta. – SemmilyenEgyik pártnak nemsem volt tagja.

A földrajzi nevek és megjelölések szabályait [[Fábián Pál]]lal és [[Földi Ervin]]nel közösen, az MTA jóváhagyásával, az Akadémiai Kiadó 1965-ben jelentette meg. A fenti három szerző 1998-ban a bővített, alaposabban kidolgozott [[A földrajzi nevek helyesírása]] című munkát készítette el. (Ez több kiadást is megért.) Ezt a szabályrendszert használja ma is a földrajzinév-írás és [[A magyar helyesírás szabályai|az akadémiai helyesírás]] 12. kiadása. Már a 11. kiadás előkészítésén is dolgozva két tervtanulmányt is írt (az ábécéről[[ábécé]]ről, valamint a földrajzi nevek helyesírásáról). – Közben kisebb kitérők is voltak, amelyeknek a nyomait a kémiai, az ásványtani, a botanikai és a zoológiai szakhelyesírások tanúsítják.

Nyugdíjba[[Nyugdíj]]ba 1995-ben ment. Kartográfiai nyugdíjazása után, 1995-től 13 tanéven keresztül a székesfehérvári [[Kodolányi János Egyetem|Kodolányi János Főiskola]] docenseként, majd címzetes docenseként a Kommunikáció Tanszéken teljes állásban magyar nyelvet és helyesírást tanított.

Hamvait a [[Fiumei Úti Sírkert|Fiumei úti sírkert]] 11-1/0/1/30-as számú, Diósy–Haan–Stephanides–Hőnyi család kriptájában helyezték örök nyugalomra.