„Pataria” változatai közötti eltérés

'''Pataria''': XI[[11. századiszázad]]i milánói[[milánó]]i vallásos[[vallás]]os népmozgalom. A mozgalom tagjaitTagjait ''patarénusoknak'' nevezték.

[[ImageFájl:0318 - Milano - San Calimero - Foto Giovanni Dall'Orto 5-May-2007.jpg|thumbbélyeg|''Szent Arialdo da Carimatenek'', a ''patarénus'' mozgalom egyik vezérének meggyilkolása]]

A mozgalmat olyan kereskedő-polgárok indították, akik jámborsági okokból szembenálltak a [[Milánói főegyházmegye|Milánói Érsekség]] területén akkoriban elharapódzó [[szimónia]] és papi házasság jelenségeivel, és emiatt támogatták az akkor kibontakozó és a [[VII. Gergely pápa|reformpápaság]] által bevezetett egyházi reformokat. Magát a patarénus elnevezést az ellenfeleik aggatták rájuk, megvetésük jeleként, mivel a szó jelentése '''guberálók''', illetve Milánó szegénynegyedét is így nevezték.

A patarénusok és ellenfeleik konfliktusa végül polgárháborúba[[polgárháború]]ba torkollott, melybe a pápaság és a császárság egyaránt beleavatkozott. A konfliktus előszeleit már az [[1060-as évek]]ben lehetett érezni, ekkor azonban főleg [[Damiani Szent Péter]] fellépésének köszönhetően még sikerült megakadályozni a komolyabb polgárháborút. Az [[1070-es évek]] közepén viszont ez már nem volt lehetséges: a kitört belháború egyes eseményeit a kortárs krónikás, ''Milánói Arnulf'' krónikájából lehet rekonstruálni.

A mozgalom szellemi gyökerei között megemlíthető a Dél-Franciaországban kibontakozó [[katharok|kathar]] mozgalom, illetve a korábbi milánói püspök, [[Szent Ambrus]] által lefektetett hagyományokra épülő helyi vallási öntudat és a Rómától való különállás gondolata.

== A patarénus mozgalom kibontakozása ==

[[ImageFájl:0317 - Milano - San Calimero - Foto Giovanni Dall'Orto 5-May-2007.jpg|thumb|rightbélyeg|320px|''Szent Erlembald Cotta'' XIX19. századi síremléke Milánóban.]]

1045-ben, ''Ariberto da Intimiano'' milánói érsek halála után Milánó lakosai az [[invesztitúra]]jogokat gyakorló [[III. Henrik német-római császár|III. Henrik császárt]] kérték föl arra, hogy az általuk javasolt négy, alkalmasnak jelölt személy közül válasszon számukra püspököt. III. Henrik azonban nem fogadta el sem ''Anselmo da Baggio'', sem ''Arialdo da Carimate'', sem ''Landolfo Cotta'', sem pedig ''Atto'' személyét. A császár a papi nősülést és ágyastartást támogató nikolaita ''Guidót'' választotta (1045-től 1071-ig volt hivatalban). A [[cölibátus|papi nőtlenséget]] elutasító szokást nevezték ''nikolaizmusnak'', az ilyen gyakorlatot folytatót pedig ''nikolaitának'' -– utalva ezzel a Jelenések könyvének egyik szakaszára (2:6, 14–15).

A pápaság ekkor közbeavatkozott: már [[IX. Leó pápa]] is elítélte a szimóniát és a papi házasságot és ágyastartást. 1060-ban Landolfo Cotta -– kihasználandó a pápaság támogatását -– a patarénusok követeléseit elvitte [[X. István pápa|X. István pápához,]] azonban útja során merényletet[[merénylet]]et kíséreltek meg ellene [[Piacenza]] mellett. Ezt túlélte, viszont az 1061-ben megkísérelt újabb gyilkossági kísérletet már nem tudta elhárítani. Látva a milánói bonyodalmakat, még 1060-ban [[II. Miklós pápa]] Damiani Pétert és Anselmo da Baggiót, a [[lucca]]i [[püspök]]öt kérte fel a rend helyreállítására.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy Landolfo halála után annak testvére, ''Erlembald'' lépett a helyére, aki a mozgalmat katonai-politikai jellegűvé alakította át, megfosztva annak tisztán kegyességi-vallásos jellegétől. A kibontakozó [[invesztitúraharc]]ban pedig a patarénusok a pápaság pártját fogták, ami oda vezetett, hogy Milánóban, melyet a császár birodalma részének tekintett, anarchia uralkodott egészen 1086. július 1-ig, ''III. Anzelm milánói érsek'' beiktatásáig. A kibontakozó [[anarchia]] és polgárháború során 1066-ban ölték meg Arialdo da Carimate-tCarimatét, akit a római pápaság azután [[szentté avatás|szentté avatott]].

== Fordítás ==

*{{fordítás|en|Pataria|4=angol}}

== Magyar forrás ==

* {{CitLib|szerző=Sz.[[Hóman JónásBálint]]–[[Szekfű Gyula]]–[[Kerényi IlonaKároly]] (szerk.) |cím= KözépkoriEgyetemes egyetemesTörténet. történetiII. szöveggyűjteménykötet.Európa ésA Közel-Kelet IV-XV.középkor századtörténete|hely=Budapest|kiadó= OsirisRévai Testvérek Irodalmi Intézet Rt.|év=1999|isbn= 96337954941935–37}} [http://wwwmek.tankonyvtarniif.hu/hu07100/tartalom07139/tkthtml/kozepkori-egyetemes0001/ch03s160003/0002/0003/0008-c5.html "A milánói pataria"Online-verzió]