„Szalárdi János” változatai közötti eltérés

Külföldi egyetemeken tanult. 1633–1638 között az erdélyi fejedelmi kancellárián a nagyobb kancellária írnoka volt, 1637-től pedig fejedelmi ''vicesecretarius'', ami a kancellária napi működésének irányítását jelentette. 1638-tól a gyulafehérvári fejedelmi levéltár ''conservator''-ává nevezték ki. [[Nagyvárad]] török elfoglalása előtt, feltehetőleg 1640 és 1660 között a [[váradi káptalan]] levélkeresőjeként ''(requisitor)'' dolgozott. 1664-től élete végéig a [[kolozsmonostori apátság|kolozsmonostori konvent]] levéltárának egyik őreként tevékenykedett. 1665-től a várőrségek tartására kivetett adó, a [[vöröstorony]]i [[harmincad]] jövedelme és a Szamoson túli országos jövedelmek perceptora (adóbeszedője) lett. Az 1666 februári országgyűlésen a „partiumbeli, Kolos, Doboka, Belső-Szolnok vármegyebeli hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbeli pénzbeli adónak és egyéb jövedelemnek generális perceptorának” (azaz adóbeszedőnek) rendelték ki.

Kéziratban maradt munkája ''Szalárdi János siralmas krónikája.'' A mű fontos forrás az 1657. évi szerencsétlen végű lengyelországi hadjárat utáni zavaros időszak tekintetében, egyben az első nagyobb kísérlet a rendszeres történetírásra.