„Landau Alajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
17. sor:
== Élete ==
1848 előtt elvégezte a gimnáziumot Pesten, utána a képzőművészeti akadémiát [[Bécs]]ben, majd [[1852]]-ben segédtanító lett apja mellett, aki pesti nép- és városi rajztanító volt. Néhány év múlva továbbtanulásra újra a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, majd [[1859]]-ben a [[szeged]]i reáltanodánál kötött ki, ahol rajzot és szépírást oktatott. Az 1862-es szünidő alatt sajátította el a fényképezést, ősszel megnyitotta napfény(üveg)műtermét a Búza téren, a Korda-Dáni házban (Dáni utca 7.), majd új műtermet rendezett be a Szentháromság utcai Rohrbach-házban. Ehhez művészi látásmódra, kézügyességre és nem kis mértékű vegyészeti tudásra is szükség volt. Az akkori, ún. „nedves technika” csupán 6-8 percnyi időt engedett meg az emulzió üveglapra vitele, az expozíció és az előhívás teljes folyamatára. A műtermen kívüli felvételekhez ezért egész laboratóriumot kellett magával vinnie. Műtermi képein a festészeti látásmód érvényesült. 1864-ben az ínségkonyhát, a nőegylet által fenntartott „levesosztó intézetet” fényképezte. 1867-ben egy vitás építkezési ügy kapcsán az Oskola utca páros oldala elejét örökítette meg. 1870-ben a fényképészettől visszavonult, ezután csak a rajztanításnak élt.<ref>[https://docplayer.hu/525611-Szeged-fototortenete-1859-1913-forgatokonyv-tartalomjegyzek-bevezetoszoveg-1-tablo-szoveges-tablok-23-db-fenykepes-tablok-57-db.html Szeged fotótörténete]</ref>
[[1871]]-ben a vallás- és közoktatási miniszter a [[németország]]i rajziskolák tanulmányozására kiküldte; visszatérte után [[1872]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] az akkor felállított pesti VI. kerületi főreáliskolához nevezték ki rajztanárnak. Az országos közoktatási tanács tagjaként jelentős befolyással bírt a rajzoktatás tervének meghatározására. Mint az országos tanáregylet tagja, egyik főindítványozója volt az országos rajzkiállításnak, amelyet [[1875]]-ben rendeztek meg. A közgyűléseken és a választmányi üléseken lelkesen képviselte a rajztanítás ügyét, vitatta és népszerűsítette a legújabb módszereket. 1874–76-ban a [[ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola|tanárképző gyakorló gimnáziumban]] a rajztanítás vezetője, és [[1876]]-tól műegyetemi magántanár volt. A tanítás körüli tevékenységét gyakran félbeszakította szívbaja
Cikkei a Néptanítók Lapjában (A rajzolásról általában, 1870), a szegedi Főreáliskola Értesítőjében (A rajznak, mint művelődési eszköznek, taníttatása az iskolákban és módszeres kezelése, 1872), a budapesti VI. Kerületi Főreálisola Értesítőjében (Műtörténelmi előadások szüksége a középtanodákban, 1873); az Országos középtanodákban); az Országos Középtanodai Tanár-egylet Közlönyében (1873–1874. VI. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanítás reformja Ausztriában), a M. Tanügyben (II. 1873. A szabadkézrajz a reáliskolában, III. 1874. A gymnasiumi rajzoktatáshoz)
== Munkái ==
* A diszítményrajz elemei. Alreál- és algymnasiumok számára. Szeged, 1870 (2. kiadás. Pest, 1872) három füzet
* Arányok szerinti rajzolás. Módszeres rajziskola. Hely n., 1879–83, hat füzet (96 ábrával)
36 ⟶ 34 sor:
* Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840–1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005
* Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szegedi ny., Szeged, 1988
* Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Akadémiai Kiadó,
* Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (
* Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub,
== Jegyzetek ==
| |||