„Váránaszi” változatai közötti eltérés

<blockquote>''"Réges-régen, letűnt idők végtelen folyamán, mikor még ragyogó dévík járták a szelíd, termékeny földeket és fenséges dévák a csillagokba nyúló hófödte bérceket, és a Gangesz vize olyan tiszta volt, mint egy újszülött álma.''▼

''Két hatalmas istenség, Brahma, a teremtő és Visnu, a megtartó összevitatkozott egymással azon, hogy kinek nagyobb a hatalma. A vita veszekedéssé, a veszekedés harccá izzott. A feldühödött istenek kezében félelmetes fegyverek villantak, az égen nyílvesszők suhantak át. De Brahma és Visnu akárhogy küzdött egymással, egyikőjük se kerekedhetett felül. A csatába az egész teremtett mindenség beleremegett. Már-már úgy állt a dolog, hogy ha így folytatják, bizony vége lesz a világnak. A harmadik istenség Siva, akit pusztítónak is neveznek, megelégelve a torzsalkodást, hirtelen tűzoszloppá változott és ott termett Brahma és Visnu között, elválasztva így egymástól a küzdő feleket. A két isten meglepetésében nem tudta mire vélni a dolgot. A fényesen ragyogó lángoszlopnak se az alja, se a teteje nem látszott. Úgy döntöttek hát, hogy utána járnak. Visnu vadkan alakját öltve magára, az alvilág felé indult, hogy meglelje a tűzoszlop alját, Brahma hattyú képében az ég felé szállt, hogy rábukkanjon annak tetejére. De hiába kutattak, hiába kerestek hosszú időkön át.''▼

''Elsőként Visnu tért vissza a csatatérre, kimerülten, holtfáradtan. Brahma is feladta a keresését, azonban mielőtt visszatért volna megpillantott egy csokor ketaki virágot hullani lefelé a végtelen égből. Hát te honnan estél ki? – kérdezte Brahma. Én bizony Siva hajából, nagyjából a tűzoszlop felénél, és már évek óta csak hullok, hullok. – felelte a virág. Akkor bizony hiába is szállnék tovább felfelé, ha még évek múltán is csak a tűzoszlop feléig jutnék. – tanakodott Brahma. Tudod mit? Magammal viszlek, és lent, majd azt mondjuk Visnunak, hogy a lángoszlop tetején találtalak téged. – mondta Brahma a virágnak, és megígértette vele, hogy az nem leplezi le a turpisságot. Így is lett. Visnu, látva Brahmát visszatérni kezében a virággal nagyon elszomorodott, mert ő bizony kudarcot vallott. Be is vallotta Brahmának, hogy ő hiába merült az alvilág mélységeibe, sehol se bukkant a tűzoszlop aljára.''▼

''Ekkor azonban váratlanul megjelent Siva, rettentő dühösen a csaló Brahma miatt. Előhúzta éles karját, és egyetlen suhintással lenyisszantotta annak egyik fejét, melyet aztán az övére kötözött, mint egy trófeát. Visnu kérésére a másik négyet, és így az életét azonban megkímélte. Később Siva a Gangeszhez ment. Varanasi városa mellett, a megtisztulás szent folyója partján állva váratlanul az övéről a földre esett Brahma levágott feje, és azon nyomban eltűnt. Ettől a pillanattól kezdve Varanasi a legszentebb hellyé lett a földkerekségen."''<ref>https://wanderers.hu/varanasi-a-tulvilag-fenye/</ref></blockquote>▼