„Okcitán nyelv” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A(z) WIKITONGUES-_Isabelle_speaking_Occitan_(full_video).webm nevű fájlt Ellywa törölte a Commonsból: „per [[:c:Commons:Deletion requests/File talk:WIKITONGUES- Isabelle
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a ʤ → d͡ʒ AWB
49. sor:
Hangtanilag leginkább a [[katalán nyelv]]vel mutat egyezéseket. [[Magánhangzó]]rendszere hangsúlyos szótagban hét [[fonéma|fonémából]] áll, ezek: {{IPA|/a, ɛ, e, i, o, u, y/}}; hangsúlytalan helyzetben csak az {{IPA|/a, e, i, u/}}, valamint a szó végén egy ajakkerekítés nélküli – nyelvjárástól függően – o-hoz vagy ö-höz közel álló magánhangzó fordul elő, amelyet a helyesírásban az ''-a'' jelöl (átírásunkban {{IPA|[ɔ]}} ). Az {{IPA|/ɛ/-/e/}} különbség csak hangsúlyos szótagban fordul elő, ebben az esetben az {{IPA|/e/}}-t ''è''-vel jelölik: ''bèn'' {{IPA|[bɛn]}} ’jól’. Az {{IPA|/u/}} hangot az ''o'' – hangsúlyos szótagban ''ó'' – jelöli, míg az {{IPA|/o/}}-t az ''ò''-val írják át (például ''coire'' {{IPA|[ˈkujre]}} ’réz’ és còire {{IPA|[ˈkojre]}} ’főzni’); az {{IPA|/y/}} (magyar ''ü)'' hangnak írásban az ''u'' felel meg, mint a [[Francia nyelv|franciában]].
 
[[Mássalhangzó]]-állománya általánosságban a következő hangokból áll: zárhangok {{IPA|/p, t, k/}}, {{IPA|/b, d, g/}}; nazálisok {{IPA|/m, n, ɲ/}}; likvidák {{IPA|/l, ʎ, r, rr/}}; réshangok {{IPA|/f, (v), s, z, ʒ/}}; affrikáták {{IPA|/ʦ, ʧ, ʤd͡ʒ/}}; valamint a {{IPA|/j, w/}} [[félhangzó]]k (bizonyos mássalhangzók nincsenek meg minden dialektusban). A nyugati dialektusokban, így a „sztenderd” okcitánban is – akárcsak a katalánban és a [[Spanyol nyelv|spanyolban]] nincs {{IPA|/b–v/}} megkülönböztetés: a ''b'' és a ''v'' hangkörnyezettől függően {{IPA|[b]}}-ként (szó elején, valamint nazális után) vagy {{IPA|[β]}}-ként (magánhangzók között) valósul meg. Az ''r'' hangot általában a nyelvhegy pergetésével ejtik; a francia hatástól érintett [[provanszál dialektus]]ban viszont a nyelvcsap pergetésével („raccsolva”), mint a franciában. A szó végi ''-n'' és a legtöbb szóban az ''-r'' néma; szintén nem ejtik szó végi mássalhangzó-kapcsolatok utolsó mássalhangzóját (például ''punt'' {{IPA|[pyn]}} ’pont’).
 
=== Helyesírás ===
69. sor:
* '''ce, ci, ç''' – sz {{IPA|/s/}}: ''cinc'' {{IPA|[sin]}} ’öt’, ''plaça'' {{IPA|[ˈplasɔ]}} ’tér’.
* '''ch''' és '''-g''' – cs {{IPA|/ʧ/}} vagy ''c'' {{IPA|/ʦ/}}: ''lach'' {{IPA|[laʧ]}} vagy {{IPA|[laʦ]}} ’tej’, ''pueg'' {{IPA|[ˈpweʧ]}} ’domb’.
* '''ge, gi, j''' és '''tge, tgi, tj''' – dzs {{IPA|/ʤd͡ʒ/}} és {{IPA|/ʧ/}}: ''legir'' {{IPA|[leˈʤileˈd͡ʒi(r)]}} ’olvasni’, ''vilatge'' {{IPA|[biˈlaʧe]}} ’falu’, ''jutjar'' {{IPA|[ʤuˈʧad͡ʒuˈʧa(r)]}} ’ítélkezni’.
* '''h''' – néma, kivéve a gascon dialektus, ahol h azokban a szavakban, amelyek más dialektusban ''f-''fel kezdődnek.
* '''lh''' – lj {{IPA|/ʎ/}}, szó végén l: ''palha '' {{IPA|[ˈpaʎɔ]}} ’szalma’ (bár ez sokszor összeolvad a {{IPA|/j/}} hanggal, így például a ''balhar'' ’adni’ és a ''baiar'' ’megcsókolni’ szavak között a kiejtésben nincs különbség, mindkettő {{IPA|[baˈja(r)]}}), ''filh'' {{IPA|[fil]}} ’fia’.