„Padulai karthauzi kolostor” változatai közötti eltérés

A kolostort a [[14. század]] elején, pontosabban [[1306]]. [[május 27.|május 27-én]] alapította majd a [[spanyolország]]i [[San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostor|Escorial kolostora]] mintájára építtette Tommaso Sanseverino, a padulai Marsico grófja. Maguk az építkezési munkálatok 450 évig tartottak és a 19. századig nyúltak. Az óriási épület ({{szám|51500|m²}} terület, ebből {{szám|30000}} van beépítve, 320 szobával és csarnokkal) körvonala azt a talapzatot eleveníti fel, amelyen [[Szent Lőrinc]]et ({{ny-it|San Lorenzo}}) élve elégették.

A szigorú [[karthauzi rend|karthauzi]] szabályok szerint a kolostor elmélkedéseknek és munkának adott helyet. Ezen gyakorlatoknak külön helyiségek voltak kinevezve: egyrészt a békés klastromok, a finom [[vietriVietri sul Mare]]-i kerámiával padlózott könyvtár, a berakásos [[márvány]] munkával ellátott kápolnák, a kolostor gyümölcsöskertjei, másrészt a nagy konyha, ahol a legendás, 1000 tojásból készült omlettet szolgálták fel [[V. Károly német-római császár|V. Károlynak]], a pincék nagy boroshordókkal, a mosókonyha, és az óriási kertek, ahol emberek dolgoztak az istállókban, a kemencéknél, és az [[olajbogyó]]-olaj présnél. A kertek hasznot hajtó tevékenységeknek adtak helyet, valamint a szerzeteseknek itt nyílt lehetőségük a külvilággal folytatott cserekereskedelemre.

A belső udvar {{szám|60000}} látogatónak szolgálhat hellyel. A keresztfolyosót, amely mintegy {{szám|12000|m²}} területű, 84 csarnok veszi körbe. A kolostor minden szerzetese rendelkezett két magánszobával és egy előszobával, saját bejárattal a kolostor kertjébe. Ez utóbbi kutak és virágágyak révén a [[barokk]] ízlést közvetíti. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] katonái a 19. században számos műtárgyat elraboltak innen, amelyeket ma már csak a [[Louvre]]-ban lehet megtekintenilátni. Viszont a padulai könyvtárban maradtak fenn megtekintésre érdemes darabok.