„Német idealizmus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Image:Immanuel Kant 2.jpg|200px|thumb|right|Kant]]
A '''német [[idealizmus]]''' hátteréül a [[francia forradalom]] előkészületei, lefolyása és következményei szolgáltak. A francia forradalom által hirdetett szabadság és a felvilágosult eszmék a német értelmiség támogatását élvezték mindaddig, amíg a [[forradalom
A nemzeti érzés a [[Németország történelme|német államokban]] nagyon kultúra-orientált volt, virágzott az [[irodalom]]. [[Humboldt]] oktatási reformja, a [[berlini egyetem]] megalapítása, a politikai reformok (pl az [[1807]]-es [[jobbágyfelszabadítás]]), [[Poroszország]]ot modern államá tette.
A német idealizmus megteremtője [[Immanuel Kant]] (1724-1804) volt. Írt a
A klasszikus német filozófia jellegzetes gondolatmenete: objektum és szubjektum különböznek egymástól, azonban egymásra vonatkoznak; a szubjektum mint szubjektum mindig az objektumhoz való viszonyában létezik szubjektumként, és fordítva. Az egymásra vonatkozás meg kell, hogy előzze a tapasztalatot, mert a tapasztalat a megismerés egyik formája és már előfeltételezi az egymásra vonatkozás lehetőségeit. Ebből az követketik, hogy a szubjektum és az objektum egymáshoz viszonyítva ''a priori'' léteznek. Ez az a priori létezés úgy magyarázható, hogy létezik egy transzcendentális szubjektum (a fichtei ''abszolut én'', a schellingi ''abszolútum'', a hegeli ''Szellem''), amelyben az objektum és a szubjektum egybeesik. Filozófiát művelni azt jelenti, hogy különböző dialektikai közvetítő lépéseken keresztül eljutni a transzcendentális szubjektumig.
| |||