|
Nagyon játszik ha pagottozik.
===A költészet útján===
Egyik nyáron költeményeit elolvastatta a Szegeden élő Juhász Gyulával, aki felismerve József Attila költői tehetségét, melléállt. Költői pályája [[1922]]-ben, 17 évesen kezdődött igazán, amikor [[Juhász Gyula]] bíztatásával megjelent az első verseskötete, a ''Szépség koldusa,'' melyet [[Szeged]]en adtak ki Juhász előszavával. Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] is. "Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam". – írta később önéletrajzában.
Közben az ifjú költő ismét öngyilkossági kísérletet követett el, így az iskolát el kellett hagynia. Végül magántanulóként érettségizett [[Budapest]]en. Közben a bíróság istenkáromlás vádjával perbe fogta ''Lázadó Krisztus'' című költeménye miatt.
[[1924]]-ben kezdte a tanulmányait a [[Szegedi Egyetem]] magyar–francia szakán. Szegeden jelent meg második kötete, a ''Nem én kiáltok'' (1924). [[Horger Antal]] professzor eltanácsolta őt az egyetemről a [[Tiszta szívvel]] című verse miatt. A nyelvész kijelentette, hogy lázongó hangja miatt minden eszközzel meg fogja akadályozni, hogy valahol József Attilából tanár lehessen...
[[1925]]-ben kiment [[Bécs]]be az egyetemre tanulni. Itt ismerkedett meg [[Kassák Lajos]]sal, [[Lukács György|Lukács Györggyel]], [[Déry Tibor]]ral, [[Balázs Béla]]val, [[Németh Andor]]ral és [[Hatvany Lajos]]sal is. A következő esztendőben ugyanilyen céllal [[Párizs]]ba, a [[Sorbonne]]-ra ment. A francia fővárosban barátkozott [[Karl Marx|Marx]], [[Hegel]], [[Lenin]] tanaival és tagja lett az ''Union Anarchiste-Communiste''-nek. Pár költeményét közreadták a kinti lapok is.
[[1927]] őszén tért haza Budapestre, költeményeit ekkor már ismerik és megjelentették a különböző napilapok, irodalmi folyóiratok is (Népszava, A Toll, Pesti Napló, Nyugat, Korunk...). Barátságot kötött [[Illyés Gyula|Illyés Gyulával]]. Állandó munkája azonban nem volt. Megrázkódtatást jelentett számára a [[Vágó Márta]] – szerelem is, a jómódú polgári családból származó lányt hosszú londoni útra küldték szülei, így végleg megszakadt az ifjú pár kapcsolata. József Attila a köztük lévő társadalmi különbséggel magyarázta magának az eljegyzés felbomlását: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” – írta Végül című versében (1930). Ezután került először neuraszténiával a kórházba.
===Közösségi útkeresése és tevékenysége===
|
