„Pierre-Jules Hetzel” változatai közötti eltérés

A kezdeti siker ellenére az üzlet nem ment jól. Az [[Franciaország történelme#A második köztársaság|1848-as forradalom]] után [[Alphonse de Lamartine]] kabinetfőnöke, később [[Louis Eugène Cavaignac]] tábornok titkára lett, a külügyminisztériumban dolgozott. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] 1851 decemberében került hatalomra, menekülésre késztetve a Napóleon-elleneseket. Hetzel elmenekült Franciaországból, és [[Brüsszel]]ben talált menedéket. 1859-ben tért vissza Franciaországba, 1861-ben telepedett le Párizsban. A következő évben ismét kiadói tevékenységbe kezdett. Új célcsoportként fedezte fel a gyerekeket és a fiatalokat, akik számára eddig csak esetlegesen állt irodalom rendelkezésre.

 

 

Hetzel sem volt mentes az emberi gyengeségektől. Többen vádolták [[nárcizmus]]sal. A lap és könyvek illusztrációihoz gyakran maga akart modellt állni, a [[Sándor Mátyás (regény)|Sándor Mátyást]] illusztráló [[Léon Benett]] nem is tudott kitérni kérése elől. Ugyanakkor tekinthető ez költséghatékony megoldásnak is.