„Hrvoje Šarinić” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
bővítés Címke: Egyértelműsítő hivatkozások |
||
8. sor:
| állam = [[Horvátország]]
| város =
| megnevezés =
| sorszám = 4
| terminus kezdete = [[1992]]. [[augusztus 12.]]
| terminus vége = [[1993]]. [[április 3.]]
30. sor:
| lábjegyzet =
}}
'''Hrvoje Šarinić''' ([[Sušak (Fiume)|Sušak]], [[1935]]. [[február 17.]] – [[Zágráb]], [[2017]], [[július 21.]]) [[Horvátország|horvát]] politikus, építész. 1992. augusztusa és 1993. áprilisa között a Horvát Köztársaság miniszterelnöke volt.
== Élete ==
A [[Zágrábi Egyetem]]en szerzett építészmérnöki diplomát. 1963 és 1987 között [[Párizs]]ban élt és dolgozott és a horvát mellett a francia állampolgársággal is rendelkezett. Az első horvátországi demokratikus választások után [[Franjo Tuđman]] személyi titkári lett.<ref name="VL">{{cite web | url=http://www.vecernji.hr/biografije/hrvoje-sarinic-230 | title=Hrvoje Šarinić | language=horvát | accessdate=2017-08-02 | archiveurl=https://web.archive.org/web/20161221210235/http://www.vecernji.hr/biografije/hrvoje-sarinic-230 | archivedate=2016-12-21 }}</ref> Az 1992-es parlamenti választások után a [[Horvát Demokratikus Közösség]] (HDZ) tagjaként miniszterelnök lett, amelyet 1993. április 3-ig töltött be.<ref name="HIDRA">{{cite web | url = http://hidran.hidra.hr/hidrarad/rh/rh64.htm | language = horvát | title = Četvrta vlada | publisher = Croatian Information-Documentation Referral Agency | accessdate = 2017-08-02 | archiveurl = https://archive.is/20120718183423/http://hidran.hidra.hr/hidrarad/rh/rh64.htm | archivedate = 2012-07-18 }}</ref>▼
Hrvoje Šarinić 1935-ben született a Fiume melletti Sušakban. Apja Marijan Šarinić, anyja, Vila Marunić volt.<ref name="vecernji.hr">[https://www.vecernji.hr/enciklopedija/hrvoje-sarinic-18230 Hrvoje Šarinić], vecernji.hr, 1. prosinca 2016., pristupljeno 22. srpnja 2017.</ref> Šarinic apja a két világháború között Sušak újjáépítésével gazdagodott meg. A „Šarinićeva kava” nevű kőbánya tulajdonosa, a [[Horvát Parasztpárt]] (HSS) tagja és Sušak polgármestere volt, amely tisztségben az olaszok érkezése után is megmaradt. A [[második világháború]] végén (a hivatalos jelentés szerint) öngyilkos lett.<ref name="vecernji.hr"/> Az új kommunista hatalom posztumusz a nép ellenségének nyilvánította, a család vagyonát pedig elkobozták.<ref name="vecernji.hr"/> Édesanyja később hozzáment a kiváló építészhez, Leo Babićhoz.
A gimnázium elvégzése után Hrvoje beiratkozott a [[Zágrábi Egyetem]] Építészmérnöki, Építőmérnöki és Geodéziai Karára, a hídépítő szakra, ahol 1962-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A diploma után a zágrábi Hidroprojekt cégnél helyezkedett el, ahonnan 1962-ben [[Franciaország]]ba küldték szakirányú posztgraduális képzésre. A tervezett három hónapi tartózkodásból azonban 25 év lett. 1963 és 1987 között [[Párizs]]ban élt és dolgozott és a horvát mellett a francia állampolgársággal is rendelkezett. Első nagy munkája egy bordeaux-i atomerőmű építése volt, amelyet 1971-ben vett át. Három évvel később, 1974 és 1980 között az ottani rezsim elleni gazdasági szankciók ellenére két atomerőmű építését irányította [[Fokváros]] térségében (Dél-Afrikai Köztársaság). Eközben 1980-tól 1984-ig Zágrábban honosított franciaként egy atomerőművek építését tervező céget képviselt, kevés sikerrel.
Ezt követően 1984-ben a legnagyobb marokkói építőipari vállalat igazgatójaként [[Casablanca|Casablancában]] dolgozott. Beszélt és írt franciául, olaszul és angolul. 1987-ben miután visszavonult az egész Šarinić család visszatért Zágrábba.
== Politikai tevékenysége ==
▲
A Dalmacijacementtel történt botrány után, amikor a média azzal vádolta, hogy jutalékot vett át egy olasz partnertől lemondott, és a Nemzetbiztonsági Hivatal élére került. Hrvoje Šarinić volt a horvát tárgyalócsoport vezetője a lázadó szerbekkel folytatott tárgyalásokon. Utólag elismerte, hogy titokban tízszer találkozott [[Slobodan Milošević]]-csel. Ő volt a Horvát Köztársaság UNPROFOR-ral való kapcsolatokért felelős bizottságának a vezetője is. Később kétszer tért vissza a Horvát Köztársasági Elnöki Hivatal élére. Megvádolták az ún. az „isztriai ipszilon” ügyben, amikor egy isztriai út építésével kapcsolatban a francia Bouygouse céggel egy rendkívül kedvezőtlen szerződést kötött Horvátország számára. Az 1990-es évek végén kiszorult Franjo Tuđman elnök közeli munkatársainak köréből (az elnöki hivatal új vezetője Ivica Kostovic lett, aki Franjo Tudjman elnök haláláig maradt ebben a pozícióban). Franjo Tuđman elnök halála és a 2000-es választások után Mate Granić-csal, Vesna Skare-Ozbolttal és Josko Morić-csal együtt kilépett a HDZ-ből és megalapította a Demokratikus Centrumot.
1999-ben jelenttette meg ''„Svi moji tajni pregovori sa Slobodanom Miloševićem 1993-1995”'' (Titkos megbeszéléseim Slobodan Milošević-csel 1993-1995.) című könyvét. 2017. július 21-én hosszas és súlyos betegség után Zágrábban a Sveti Duh Klinikai Kórházban hunyt el. A zágrábi Mirogojban temették el, öt nappal halála után, 2017. július 26-án.
== Családja ==
Feleségétől Erikától három fia született: Marija (autóbalesetben meghalt), Marko és Andrej.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== Források ==
{{Portál|Politika||Horvátország|-}}▼
*{{CitWeb|url=https://www.vecernji.hr/enciklopedija/hrvoje-sarinic-18230|cím=Hrvoje Šarinić|weblap=vecernji.hr|elér=2022-06-09}}
*{{CitWeb|url=http://www.moljac.hr/biografije/sarinic.htm Biography|cím=Hrvoje Šarinić|weblap=moljac.hr}}{{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20100404002258/http://www.moljac.hr/biografije/sarinic.htm |date=2010-04-04 }}
== Fordítás ==
{{fordítás|hr|Hrvoje Šarinić|oldid=6391547}}
{{DEFAULTSORT:Sarinic Hrvoje}}
{{nemzetközi katalógusok}}
▲{{Portál|Politika||Horvátország|-}}
[[Kategória:1935-ben született személyek]]
[[Kategória:2017-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Horvátországi politikusok]]
[[Kategória:Horvátország miniszterelnökei]]
[[Kategória:Horvát mérnökök]]
| |||