„Megye (közigazgatási egység)” változatai közötti eltérés

 

A [[Czuczor Gergely]] és [[Fogarasi János (nyelvész)|Fogarasi János]] szerkesztette és írta [[A magyar nyelv szótára]] a megyét a ''megy'' szóból származtatja. Megemlítik, hogy „E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a ''megy'' ige (valamint a járásé ''jár''), s a megyének kijelölése csakugyan ''határjárásnak'' mondatik.”<ref name=":0">Czucor-Fogarasi 1867. "megye" szócikk.</ref> A szláv eredetet cáfolják: „Szerb nyelven metya, tótul medza szintén határt, közeget jelent, de ezek rokonaikkal együtt vagy a magyar megye szóból, vagy a latin mediumból eredtek, melynek meo gyöke közös a magyarral, mert medium am. intervallum pro meando, átmenni való közeg. A szláv nyelvekben ezen gyök nem ismeretes.”<ref name=":0" /> Vagyis a környékbéli szláv elnevezések lehetnek az átvételek – a magyarból. Czuczor és Fogarasi azonban többszörösen téved, mivel egyrészt a magyar ''megy'' ige a ''men-'' tőből képezi a származékait (pl. ''menés''), ezért a ''megye'' szó nem kapcsolható össze a ''megy'' igével. Másrészt a ''medium'' a latinon belül sem származhat a ''meo'' ige gerundiumából, hanem egy ettől független indoeurópai tő folytatása. Harmadrészt a szláv szavak is ugyanennek az indoeurópai tőnek az önálló leszármazottai, amely minden szláv nyelvben ismert a várt (és nem kölcsönzött) hangalakban, nemcsak a környezőkben; már a magyar honfoglalás előtti ószlávban is adatolt mint ''межда'' (mezsda). Továbbá az érintett szótő minden szláv nyelvben kiterjedt szócsaládot ad, így a Czuczor-Fogarasi terminológiája szerint is gyöknek minősülne. Megjegyzendő, hogy a megfelelő szó szerbül nem ''*metya'', hanem ''međa'' (kb. megya).

 

A magyar ''megye'' szó első ismert írásos előfordulása a tihanyi alapítólevélben található 1055-ből, egyértelműen a mai jelentéssel először a 15. század közepén találkozunk vele.