„Nicola Porpora” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozás |
|||
18. sor:
A ''Regina d'Egitto'' című operát [[Domenico Scarlatti]]val írta, és 1718-ban mutatták be [[Róma|Rómában]]. Ezt már saját „római” operái követték: az ''Eumene'' (1721) és az ''Adelaide'' (1723). Az 1725-ben [[Reggio Emilia|Reggio Emiliában]] bemutatott ''Didone abbandonata'' opera Metastasio első [[Librettó|operalibrettója]] volt.
1726-ban [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] költözött, az Ospedale degli Incurabili vezetője lett. 1733-ban, az ''Opera of the Nobility'' szervezői meghívták [[London]]ba, nem titkoltan [[Georg Friedrich Händel|Händel]] riválisaként. Első évében írta London számára az ''Ariadné Naxosz szigetén'' című operát, amit még további öt mű követett. 1736-ban visszautazott Velencébe, az Incurabilibe. A következő évben Nápolyba költözött, és a Conservatorio di S. Maria di Loreto zenemestere lett, majd 1741-től már ismét Velencében tartózkodott: az Ospedale della Pietà kórusmestere volt. 1747-től [[Drezda|Drezdában]] udvari karmesterként és [[Mária Antónia bajor hercegnő]] énektanáraként működött, az ő születésnapjára írta ''Filandro'' című operáját. Drezdában összeütközésbe került Johann Adolf Hasséval, az udvar főkarmesterével és annak feleségével, a primadonna Faustinával, ezért 1752-ben [[Bécs]]be költözött, ahol énekórákat adott, miközben a fiatal [[Joseph Haydn|Haydnt]] is tanítványává, zongorakísérőjévé és mindenesévé, gyakorlatilag inasává fogadta. 1758-ban hazautazott Nápolyba, a Conservatorio di S. Onoftio igazgatójaként és egyházi karnagyként tevékenykedett. 1760-ban megírta utolsó operáját ''(Il trionfo di Camilla)'', amely egy 1740-es, azonos című darabjának átdolgozása volt.
1768 márciusában halt meg. Élete vége felé kora és egészségi problémái miatt megvált minden állásától, és több kellemetlenség is érte: utolsó operája, a ''Camilla'' megbukott, tulajdonképpen egész stílusa ódivatúvá vált, és Drezdából sem folyósították már a kegydíját. Annyira szegény volt, hogy [[temetés]]ét csak egy ebből az alkalomból rendezett hangverseny jövedelméből tudták megtartani.
| |||