„Miháltz Pál” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „ '''Miháltz Pál''', született Jékely Lajos (Magyarvalkó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.), festő ==Élete== == Kü...”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
 
'''Miháltz Pál''', született Jékely Lajos ([[Magyarvalkó]], [[18871889]]. [[november 14]]. – [[Budapest]], [[19671988]]. [[augusztus 6festőművész]].), [[festőművészetpedagógus]]
 
==Élete==
Miháltz Pál (1899, Magyarvalkó - 1988, Budapest) festőművész, művészetpedagógus. Munkácsy-díj (1961), érdemes művész (1965), kiváló művész (1973). Képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre növendékeként, majd 1922-ben Vaszary Jánost választotta mesteréül. Ekkor színesedik ki addigi mélytónusú, sötét színezetű palettája. Vaszary hatására témavilága is megváltozik: szimbolikus értelmű bibliai jeleneteket fest. 1929-ben Olaszországban jár. Képei átmenetileg az olasz novecentoval is rokonságba kerül. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-ban választották a Régi Művésztelep tagjává. A KUT és az UME tárlatain 1926-tól vesz részt. 1927-től Barcsay Jenővel együtt rajzot tanít a fővárosi iparostanonc iskolában. 1928-46 között a Műegyetem Szabadkézi Rajz tanszékén tanít. 1946-59 között az Iparművészeti Főiskola professzora.
 
1933-ban jelenik meg Egy élet regénye című 41 lapos linómetszet sorozata Lyka Károly előszavával. A harmincas években Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát. Mind a posztimpresszionizmus, mind a szimbolizmus hatott rá. Festészetét a kifinomult magas színkultúra, a konstruktivizmus fegyelme jellemzi. Meghatározó témája az ember és környezete, meditatív, melankolikus, kissé révedező átírással. A nyolcvanas években művészete még bensőségesebb, drámaibb színezetű és monumentalitással telítődik.
 
==Elismerések==
*Munkácsy-díj (1961)
*érdemes művész (1965)
*kiváló művész (1973)
 
Életében több jelentős kiállítása volt, a legutóbbiak. Szentendrei Képtár (1982), Helikon Galéria, Szombathelyi Képtár (1985), Szentes (1987), emlékkiállítás: Vigadó Galéria (1988), Szombathelyi Képtár (1993). 1981-ben műveinek legjelentősebb részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta.