„Kizsákmányolás” változatai közötti eltérés

 

A [[Marxizmus|marxista közgazdaságtan]], ami a szó elterjedéséhez túlnyomórészt járult hozzá, ezt a fogalmat semlegesebb értelemben használja és minden magántulajdonon alapuló gazdasági rendszer természetes részének tartja. Ebből a szempontból a kizsákmányolás az idegen munka terméke egy részének elsajátítása a termelőeszközök magántulajdona révén. A dolgozók megkapják munkájuk eredményéből a saját létfenntartásukhoz szükséges részt, az e feletti többletterméket a munkaeszközök tulajdonosa tartja meg magának.

 

A zsákmány, zsákmányolás a középkorig a vadászzsákmányt, és a hadizsákmányt jelentette. Az [[utópista szocializmus]] filozófusai kezdték alkalmazni a kifejezést a [[proletariátus]] által termelt értékeknek a termelőerők tulajdonosai által történő elsajátítására. Ezt az értelmezést fejlesztette tovább [[Karl Marx]] és [[Friedrich Engels]] a saját közgazdasági elméletükben.

 

Marx kizsákmányolás-elmélete a [[marxista közgazdaságtan]] egyik fő eleme, néhány társadalomkutató szerint egyenesen a marxizmus sarokköve. Marx a [[skót felvilágosodás]] gondolkodóinak tulajdonította a materialista történelemszemlélet kezdeményezését.<ref>Andrew Reeve, ''Modern Theories of Exploitation''"</ref> [[A gothai program kritikája]] című művében Marx rögzítette azokat az elveket, amelyek szerint a javak elosztásának a [[szocializmus]]ban és a [[kommunizmus]]ban történnie kell, azaz a munka szerint elosztás illetve a szükségletek szerinti elosztás elveit.

 

Nemzetgazdasági szinten a kizsákmányolás abban jelenik meg, hogy az egész gazdaság által létrehozott új javak értéke, a [[nettó nemzeti termék]] ([[Bruttó hazai termék|GDP]] mínusz amortizáció) nem az elvégzett munka arányában kerül felosztásra a társadalom tagjai között, hanem a tőketulajdonosok jóval nagyobb mértékben részesülnek abból, mint a dolgozók. E felosztás alapján határozható meg a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak köre.<ref name="John E. Roemer 1985, pg 30-65">John E. Roemer, 'Should Marxists be Interested in Exploitation', ''Philosophy & Public Affairs'', Vol. 14, No. 1, 1985, pg 30-65</ref>

 

A [[Karl Marx|Marx]] által ''[[A tőke]]'' című művében kifejtett elmélet szerint a munkaadók sajátítják ki a munkások által elvégzett munka eredményének azt a részét, ami a munkás létfenntartásához szükséges rész (szükséges munka) felett van, azaz a többletmunkát. Ez korábban, a rabszolgatartó és a feudális társadalmakban is így volt, de a kapitalizmusban ehhez nem szükséges a munkás megfosztása a személyes szabadságától, elég a gazdasági kényszer.<ref name="ReferenceA">"Exploitation", ''Encyclopedia of Power'', SAGE Publications, Inc.</ref> A többletmunka megfelel a tőkés profitjának, ennek egy részét a tőkés személyes fogyasztására költi, más részét befekteti tőkéjének bővített újratermelése érdekében.{{refhely|A tőke|199-204. o.}}

 

 

<math>\text{Értéktöbblet-ráta; a munkaerő kizsákmányolásának foka}=\frac{\text{Értéktöbblet (m)}}{\text{változó tőke (v)}} =\frac{\text{többletmunka}}{\mbox{szükséges munka}}</math>

A képletből az is kitűnik, hogy a kizsákmányolás foka akkor is növekedhet, ha a bérek (szükséges munka) növekszenek, például a munkaidő meghosszabbítása vagy a munka intenzitásának vagy [[termelékenység]]ének{{Wd|Q2111958}} növekedése esetén. A tőkés törekvése a munkaidő növelésére, a kizsákmányolás lehetőség szerinti fokozására törvényszerű, a piaci verseny követelményeiből fakad. Ha meg akarja őrizni tőkés mivoltát, azaz nem akar elbukni a konkurenciaharcban, igyekeznie kell növelni profitrátáját. Másrészt a kizsákmányolás fenntartása azért is fontos, mert ha a munkás a (az adott kor és nemzetgazdaság szintjén álló) létfenntartásánál több bérhez jutna, akkor megtakarításai révén kiléphetne a bérmunkás létből, és ez a tőkések számára a rendelkezésre álló munkaerő elvesztését jelentené.

 

A polgári közgazdaságtan legfőképpen azt veti fel Marx elméletével szemben, hogy az nem foglalkozik a tőketulajdonosok érdemi hozzájárulásával a termelési folyamathoz. Szerintük feltétlen figyelembe kell venni, hogy a tőkés beruházásával kockázatot vállal, és ennek fejében joga van méltányos profithoz, ezen kívül pedig az igazgatási tevékenysége fejében is fizetség jár a számára.

 

A fogalom a [[munkaérték-elmélet]] terén kívül, más összefüggésekben is használatos. Ilyenek a más – nem kapitalista – [[termelési mód]]{{Wd|Q1548084}} szerint működő történelmi, például az antik rabszolgatartó, vagy a feudális rendszerekre jellemző, szintén a munka kizsákmányolásán alapuló formák.

 

== Jegyzetek ==

{{jegyzetek}}

*{{fordítás|de|Ausbeutung|183837412}}

*{{fordítás|en|Exploitation of labour|869523341}}