„Múrti” változatai közötti eltérés

A védikus irodalom megkülönbözteti a múrtit a [[bálvány]]tól. Ahogyan az "„[[Ikon (festészet)|ikon]]"” szó a "hasonlóság"„hasonlóság” jelentéstartalmát hordozza, úgy a szanszkrit ''praktikriti'' és ''pratimá'' szavak is a képmás "hasonlóságát"„hasonlóságát” fejezi ki az általa szimbolizált Istennel. Ám ezeket a képmásokat a szanszkrit sokkal inkább a múrti szóval jelöli, ami azt jelenti: »bármi, aminek határozott formája és kiterjedése van«, »forma, test, alak«, »megtestesülés, inkarnáció, megnyilvánulás«. Vagyis a múrti több, mint hasonlóság, maga a formát öltött istenség. Abból, ahogyan a [[Bhagavad-gíta]] és az [[Upanisadok]] használják a múrti szót, kitűnik, hogy a forma maga a lényeg.<ref>Diana Eck: Darshan: Seeing the Divine Image in India (Isten képmásának látványa Indiában)</ref>

Másként fogalmazva: azzal, hogy Isten elfogadta, hogy múrti formájában inkarnálódjon, az emberek iránt érzett szeretetét juttatja kifejezésre. Ennek a fontos gondolatnak adott hangott ''Pillai Lókácsárja'', a Rámanudzsa-hagyomány nagy tanítója: "„''Ez az Úr legnagyobb kegye. Hogy szabad létére megköti magát, és független létére függő helyzetbe hozza magát, s mindezt bhaktájának végzett szolgálata gyanánt.. Más formákban az ember az ÍÚr tulajdona. De lám mily magasztos áldozatot vállalt [[Ísvara]] (Krisna) a múrti-formájával! Hiszen itt a Mindenható a [[bhakta]] (hívő) tulajdonává válik. Végtelen véges tett, hogy még egy kisgyerek is felfoghassa, megérthesse és szerethesse Őt.''"”<ref>Steven J. Rosen: India rejtett kincse: Múrti-imádat</ref>