A nemzeti pénzügyi és banki tevékenység mellett részt vett a politikai életben is. Két cikluson keresztül tagja volt az [[Ukrán LegfelsőLegfelsőbb TanácsnakTanács]]nak. Első alkalommal, 1990-ben még az [[Ukrán Kommunista Párt]] (KPU) jelöltjeként az [[Umany|umanyi]] 426-os egyéni választókerületből választották képviselővé.<ref>{{Cite web|url=http://static.rada.gov.ua/zakon/new/NEWSAIT/DEPUTAT1/425.htm|title=Офіційний портал Верховної Ради України|accessdate=2016-07-19|work=static.rada.gov.ua}}</ref> 1992-ben tagja lett az ukrajnai gazdasági reformok érdekében létrehozott koordinációs tanácsnak. 1994-ben második alkalommal már párton kívüli jelöltként, a [[Talne|talnei]] 426-os egyéni választókerületből szerzett parlamenti mandátumot.<ref>{{Cite web|url=http://w1.c1.rada.gov.ua/pls/radan_gs09/d_ank_arh?kod=41902|title=Офіційний портал Верховної Ради України|accessdate=2016-07-19|work=w1.c1.rada.gov.ua}}</ref> 1996 szeptemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökhelyettesévé választották. Aktív szerepet játszott az 1996 júniusában elfogadott új [[Ukrajna alkotmánya|ukrán alkotmány]] előkészítésében. 1998 márciusában harmadik alkalommal is indult az ukrajnai parlamenti választáson, ezúttal is az egyik talnei választókerületben. A szavazáson azonban nem sikerült mandátumot szereznie, a választókerületben [[Mihajlo Jakovlevics Onufrijcsuk|Mihajlo Onufrijcsuk]] volt távközlésiminiszter-helyettes nyert.
