„Földtan” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  3 hónappal ezelőtt
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(nemlétező kép ki)
 
Az első, összefoglaló kohászati és bányászati kézikönyvet [[Georgius Agricola]] állította össze. Ezért általában Agricolát tekintik a bányászati és földtudományok megalapozójának, jól jelezve azt, hogy a 16. században a földtan még leginkább a bányászat előkészítése volt.
 
Mivel a földtan tárgya az esetek nagy részében tőlünk időben és/vagy térben igen távol álló, közvetlenül nem tanulmányozható, a megfigyel emberi számára túl lassú folyamat, e tudomány fejlődését egymással drasztikusan szemben álló elképzelések összecsapásai jellemezték. Ezek a viták nemzedékeken, illetve évszázadokon át tartottak, némelyiket, így például a [[katasztrofizmus]] vagy aktualizmus kérdését máig sem sikerült kellőképp részletesen tisztázni.
 
=== Katasztrofizmus vagy aktualizmus? ===
 
A Föld fejlődését eleinte döntően egyszeri, nagy eseményekre (mint például a [[özönvíz (mitológia)|vízözön]]) vezették vissza – ez az elképzelés a [[katasztrofizmus]].
 
A [[geológia]] első önálló törvényszerűségeit, az úgynevezett ''települési törvényeket'' [[Nicolaus Steno]] (1638–1686) dán fizikus fogalmazta meg, aki rámutatott arra, hogy az [[üledékes kőzetek]] egymásra rétegződő (települő) sorozataiból a Föld múltjára következtethetünk.
Az 1790-es években [[William Smith (geológus)|William Smith]] (1769–1839) felismerte, hogy az egymásra települő rétegeknek nemcsak fizikai és kémiai tulajdonságai különböznek egymástól, de ősmaradványaik is. Rájött, hogy jellemző ősmaradványaik alapján az egymástól igen messze települő kőzetek is jól azonosíthatók, majd tapasztalatai alapján összeállította Anglia első földtani térképét.
 
Az ''uniformitarizmus'' elvét [[Charles Lyell]] (1797–1875) fejlesztette tovább. Az '''aktualizmus''' elvének lényege, hogy a Föld múltjában ugyanazok a folyamatok hatottak, mint jelenleg – tehát a mai folyamatokat és termékeiket megfigyelve megtudhatjuk, milyen folyamatok hozták létre a múltban az ilyen típusú kőzeteket. Ezek a folyamatok nem katasztrófaszerűek: kis erők hatnak hosszú időkig.
 
A [[katasztrófaelmélet]]et a 19. század elején alkotta meg [[Georges Cuvier]] báró (1769–1832) újította fel. Ez az elképzelés megváltozott formában (kisbolygók becsapódása stb.) máig rendszeresen felüti fejét.