„Osztrák közgazdaságtani iskola” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{lektor}}
{{nincs forrás}}
[[Fájl:Ludwig von Mises.jpg|right|thumb|130px|[[Ludwig von Mises]]]]
Az '''osztrák közgazdaságtani iskola''' a polgári közgazdaságtudománynak az 1870-es években [[Bécs]]ben indult egyik irányzata. Fő törekvése az volt, hogy a [[marxizmus|marxizmus politikai gazdaságtanával]] szemben a [[klasszikus közgazdaságtan|klasszikus polgári közgazdaságtan]] elméleténél korszerűbb, hatékonyabb elméletet állítson szembe. Az iskola alapítója [[Carl Menger]], korai fő képviselői [[Eugen von Böhm-Bawerk]], [[Friedrich von Wieser]] és [[Ludwig von Mises]] voltak. Az iskola jelenlegi képviselői már nem köthetőek egy adott országhoz, a világ számos pontján dolgoznak, de továbbra is „osztrák iskolaként” hivatkoznak munkáikra. Az osztrák iskola legismertebb magyar képviselője [[Heller Farkas]] volt.
[[Fájl:1wieser.jpg|right|thumb|130px|[[Friedrich von Wieser]]]]
[[Fájl:1Bawerk.png|right|thumb|130px|[[Eugen von Böhm-Bawerk]]]]
22 ⟶ 20 sor:
====A központi bankok szerepéről====
Az osztrák elmélet összes közgazdásza egyetért abban, hogy a gazdasági ciklusok kialakulásának gyökér oka és legfőbb motorja a tartalékrátás bankrendszer fenntarthatatlan hitelbővítő tevékenysége. Murray Rothbard ezen felül kiemelt figyelmet szentelt a nagy gazdasági világválságot megelőző központi bankok teremtette laza hitelkörnyezetnek és az elégtelen monetáris politikának, ami csupán elodázta, késleltette az árak elkerülhetetlen és szükséges visszarendeződését és megnyújtotta a piac működési zavarát. Rothbard azzal kezdi, hogy egy központi monetáris fennhatóság nélkül működő piacon nem fordulnának elő egyidejűleg nagy számban párhuzamosan beruházási zavarok és vállalkozási tévedések, mivel a vállalkozók nem egyszerre követnének el hibát és gyorsan kihasználnának bármilyen ideiglenes és elkülönült árazási zavart. Továbbá, egy nyitott, nem centralizált (biztosítatlan, azaz központilag nem “elkényeztetett”) tőkepiacon, a bankárok távol tartanák magukat a spekulatív hitelkihelyezéstől, a biztosítatlan betétesek nagy körültekintéssel monitoroznák a kölcsönzők könyveit ezzel mérsékelve az elburjánzó kicsapongásokat a pénzpiacon. A beruházási zavarok(/téves/káros beruházások) általános, széles körű elterjedése tehát a központi bankok által végrehajtott monetáris intervencióra, a “monetáris/pénzügyi tervgazdálkodásra” vezethetők vissza. Rothbard szerint a hitelkihelyezés és kölcsönzés vakmerő elharapódzása a hitel félreárazásából fakad, amelyet a központi bank hajt végre a kamat feletti kontrollal és a bankok kényszeres kimentésével amikor azok már csődbe mennének (‘too big to fail’ / ‘bailout’ koncepció). Ez aztán ahhoz vezet, hogy a kamat túl hosszú ideig lesz túl alacsony, nem úgy mint ha egy központi bank nélkül működő valóban szabad piac árazná be a hitelt.
 
 
===A kamat definíciója===
42 ⟶ 39 sor:
 
== Jegyzetek ==
{{Reflistjegyzetek}}[1] A termelés - ahogy Böhm és Bawerk fogalmazott - hosszadalmas/körülményes, értve ezalatt, hogy időt vesz igénybe. Tőkét használ fel, amely már rendelkezésre áll (úgymond késztermék), azért hogy a nem mesterségesen létrehozott termelési tényezőket – mint a föld vagy a munkaerő – valamilyen kimenetté konvertálja. Ezek az úgynevezett ‘körülményes/hosszadalmas’ termelési módszerek azok, amelyek ugyanazon inputból más termelési módszereknél nagyobb kimeneti értéket produkálnak. Böhm-Bawerk úgy érvelt, hogy a tőke nettó hozama az – úgy szólván – a hosszadalmasság árán előállított többlet eredmény.
 
==Forrás==
*{{hely|Közgazdasági kislex}}{{CitLib|szerző=Földes István (főszerk)|cím=Közgazdasági kislexikon|hely=Budapest |kiadó=Kossuth |év=1968}}
 
== További információk ==