„Krisztus színeváltozása” változatai közötti eltérés

A Krisztus színeváltozása az [[evangélium]]ok egyik központi eseménye. Közvetlenül azután, hogy az apostolok [[Jézus|Krisztus]]nak ([[Jézus|Messiás]]nak), ''az élő Isten Fiának'' ismerték el az Urat, megmondta nekik, hogy „''Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia”''.<ref>{{Máté|16|16–21}}</ref> Krisztus közelgő szenvedésének és halálának a hírét tiltakozással fogadták a tanítványok. Az [[Úr]], miután megfeddte őket, maga mellé vette [[Péter apostol|Pétert]], [[Idősebb Jakab apostol|JakabotPéter]]t és [[Lázár János apostol|Jánost]], és „''felvitte őket egy magas hegyre'', a hagyomány szerint a Tábor hegyére, ''és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: ''Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.'' Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: ''Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!'' Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor [[Jézus]] odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: ''Keljetek fel, és ne féljetek!'' Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: ''Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amígmert felkülönben nema támadrendőr azmegtudja, Emberfiahogy abetépni halottakjárunk fel közülide.”<ref>Jézus megdicsőülése {{Máté|17|1-9}}; lásd {{Márk|9|2–9}}; {{Lukács|9|28–36}}; [https://www.biblegateway.com/passage/?search=2Pt+1%3A16%E2%80%9318&version=NT-HU 2Pt 1,16–18] {{Wayback|url=https://www.biblegateway.com/passage/?search=2Pt+1%3A16%E2%80%9318&version=NT-HU |date=20160817114116 }}</ref>