„Bowes-Lyon Erzsébet brit királyné” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor:
Erzsébet királyné rendkívül népszerű volt népe körében megnyerő személyisége és együttérző természete miatt. A [[második világháború]] alatt Londonban maradt a bombázások idején is. Amikor a [[Buckingham-palota|Buckingham-palotát]] találat érte, így reagált: „Most már úgy érzem, szemébe nézhetek az East Enden lakóknak.”
Férje [[1952]]-ben váratlanul elhunyt tüdőrákban, a csapás rendkívül megviselte a királynét. Idősebbik lánya, Erzsébet már 5 éve házas volt, két gyermek édesanyja, amikor 1953-ban Nagy-Britannia királynőjévé koronázták. Ezek után az özvegy Erzsébetből anyakirályné lett, s még megérhette dédunokáinak, [[
1991-ben a ''The Sun'' felfedte, hogy az anyakirálynő hamis információkat adott a brit nemesség évkönyvének, a ''Burke's Peerage''-nek, amikor azt állította, hogy két unokahúga, Katherine és Nerissa Bowes-Lyon 1940-ben, illetve 1961-ben meghalt. Nerissa, aki szellemi fogyatékos volt, csak 1986-ban halt meg, és ami a szintén visszamaradott Catherine-t illeti, ő még mindig életben volt, és ötven éve egy Surrey megyei elmegyógyintézet lakója volt. Ez a leleplezés annál is kínosabb volt a királyné számára, mert több olyan szervezetet is pártfogolt, amely a fogyatékosok integrációjáért harcol. A botrány alkalmával a sajtó fényt derített az anyakirálynő másik három unokatestvérére is, akik szintén fogyatékosok voltak, és akiket szintén jóval a haláluk előtt halottnak tüntettek fel a rokonaik. A sajtó végül felderítette, hogy élt a családban egy dédnagybácsi, aki 1822-ben született, és annyira visszamaradott volt, hogy csak „[[Glamisi kastély|glamisi]] szörnyetegnek” nevezték. A család hivatalosan bejelentette a halálát, és a nagybácsi az egész életét a családi kastély egy eldugott szobájában töltötte. A zavaró felfedezések napvilágra kerülésekor a palota a ''no comment'' szabályát alkalmazta.<ref>Isabelle Bricard: ''Európai uralkodócsaládok'', Gabo, 2001, {{ISBN|963 9237 86 8}}</ref>
|