„Kesztyű” változatai közötti eltérés

A skót kesztyűkészítők önálló szervezete már 1454-ben saját címert kapott. Perth kesztyűsmesterei messze földön híresek voltak, de 1836-ban meghalt az utolsó mester is, ezzel megszűnt [[Skócia]] kesztyűipara. [[Írország]] különlegesen finom báránybőr kesztyűiről volt nevezetes. Angliában [[Worcester (Egyesült Királyság)|Worcester]] volt a kesztyűgyártás központja. A londoni kesztyűsök céhét 1501-ben jegyezték be

A kesztyűkészítés története Magyarországon még a céhek világába nyúlik vissza. [[Pécs]]ett [[1861]]-ben kért és kapott iparengedélyt [[Hamerli János]],<ref>{{cite web|url=http://www.dravanet.hu/hunor/frame-tortenet.htm|title=A Hunor Kesztyűgyár története|accessdate=2006-08-31|archiveurl=https://web.archive.org/web/20071021114616/http://www.dravanet.hu/hunor/frame-tortenet.htm|archivedate=2007-10-21}}</ref> aki vándorévei alatt Ausztriában és Csehországban tanulta ki a szakmát. Tímárságát és kesztyűkészítő műhelyét két évtized alatt jól jövedelmező gyárrá fejlesztette. 1870-ben állította üzembe az akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarrógépet. A piaci igények messzemenő figyelembevételével, szorgalmas munkával sikerült nevét ismertté tennie, nemcsak a hazai kereskedelemben, hanem külföldön is. Halála után (1895) fiai vezették tovább az üzemet, amit folyamatosan fejlesztettek. A 20. század 30-as éveiben jelentős mennyiségben exportálták is termékeiket nyugat-európai országokba. A [[második világháború]]ban a gyár szerencsére nem szenvedett túl nagy anyagi károkat, és a háború után lehetőség volt a további fejlesztésekre, bővítésre, megalapozva a külföldön – még az USA-ban és Japánban is – népszerű „pécsi kesztyű” világhírének alapját. A Hamerli-gyár utódja, a '''[[Pécsi Kesztyűgyár]]''' – a későbbi Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Rt. – az 1970-es évekre a vállalat méreteivel és teljesítményével a világ egyik legnagyobb kesztyűgyárává nőtte ki magát, amely már nem csak Pécset látta el munkával, hanem vonzáskörzetét (Mohács, Dombóvár, Siklós stb.) is. Az exportigény gyors növekedésnek csak állandó termelésfejlesztéssel lehetett megfelelni.