„Vegyes házasság” változatai közötti eltérés

Szinte a kezdetektől fogva akadályokba ütközött Magyarországon az [[izraelita]] vallású fél más vallású féllel való házasságkötése. A [[zsidó vallás]] és a többi vallás ugyanis a kezdetektől fogva zárkózottak voltak egymással szemben. Míg [[I. István]] korában még ''csak'' büntették azt az izraelita vallású személyt, aki keresztény nővel házasodik, „(...)a valláskülönbség, mint házassági akadály [[II András]] idejében jelentkezett először erőteljesen. Ennek oka a kamaraispánságokat, valamint a só- és vámtisztségeket kezelő zsidókkal és izmaelitákkal szemben megmutatkozó közelégedetlenségben keresendő. Az 1233. évi beregi egyezményben II. András esküvel fogadta, hogy a zsidókkal és izmaelitákkal házasságra lépő keresztényeket jószágvesztéssel és szabadságvesztéssel fogja megbüntetni.

 

== Középkor ==

A vegyes házasságok szigorú megítélése és tilalma a 15. századtól kezdve mutatott némi változást. A 17. században a katolikus egyház már elfogadta a vegyes házasságokat, és a protestáns fél katolikus vallásra való áttérését csak akkor követelte meg, ha ezzel együtt más olyan házassági akadály is fennállt, amely alól az érintett félnek a pápától felmentést kellett kérnie.

 

 

== Századforduló ==

„A nyolcvanas években a vegyes házasság fôrendiházi elbuktatásával ugyan egy évtizeddel elhalasztódott az [[izraelita vallás recepciója]], s addig keresztény és zsidó ember közötti házasságra csakis az egyik vagy a másik fél úgynevezett ki- és betérése révén nyílott lehetôség. Az úgynevezett egyházpolitikai törvények elfogadásáig felekezeten kívüli státusra még ideiglenesen sem volt hivatalosan mód, tehát ha úgy tetszik, a kérdés egyfajta felekezeti mezôn túli, szekularizált áthidalása ekkor még jogilag elképzelhetetlennek számított.”[http://www.zsido.com/books/donin/19fejeze.htm] A kérdést csak az 1894:31. tc. rendezte.

 

== Források, hivatkozások: ==