„Jean-Jacques Dessalines” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A(z) Jean-Jacques-Dessalines.jpg nevű fájlt Jameslwoodward törölte a Commonsból: „per c:Commons:Deletion requests/File:Jean-Jacques-Dessalines.jpg” |
a →A forradalom: Szemnévegyért |
||
49. sor:
Dessalines sikeres katonai vezető volt, csapataival elfoglalta Jacmel, Petit-Goâve, Miragoâne és Anse-à-Veau városokat. 1801-ben ő verte le Louverture unokaöccsének, Moyse tábornoknak északi lázadását. Egyúttal hírhedtté is vált arról, hogy lemészároltatta a magát megadó ellenséget és egész falvakat égetett porig.
A felszabadult rabszolgák serege kiszorította a spanyol és brit katonákat, Louverture pedig a sziget kormányzójává kiáltotta ki magát. Ő nem kívánt elszakadni Franciaországtól, autonómiát szeretett volna elérni a volt gyarmatnak és új alkotmány megírására adott parancsot. Párizsban eközben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] vette át a hatalmat, aki a gazdasági érdekeket szem előtt tartva és az ültetvénytulajdonosok panaszainak hatására vissza akarta állítani a közvetlen francia fennhatóságot. Sógora, [[Charles Leclerc (tábornok)|Charles Leclerc]] vezetésével csapatokat küldött Hispaniolára. Louverture és Dessalines harcba szálltak a francia megszállók ellen, és bár létszámban és fegyverzetben is hátrányban voltak, Dessalines nagy hírnévre tett szert, amikor Crête-à-Pierrot erődjénél ellent tudott állni nekik.
1802. március 4-én Leclerc 18 ezernyi katonája ostrom alá vette az erődöt, melyet Dessalines védett 1300 emberrel. Hogy bizonyítsa elszántságát, Dessalines fáklyát tartott egy nyitott lőporoshordó fölé és kijelentette, hogy maga robbantja fel az erődöt, ha a franciák betörnek. Húsz napig védték a kis erősséget, és közben súlyos veszteségeket okoztak a támadóknak. Végül, amikor fogytán volt az élelmük és a muníciójuk, áttörtek az ostromlókon és bevették magukat a hegyekbe.
57. sor:
1802 nyarán világossá vált, hogy Napóleon vissza akarja állítani a rabszolgaságot és októberben Dessalines és Pétion újból lázadást kezdeményezett Párizs ellen. Helyzetüket megkönnyítette, hogy a megszálló európaiak közül sokat elvitt a [[sárgaláz]], maga Leclerc is ebbe a betegségbe halt bele.
Leclerc utódja, Rochambeau vikomt brutális módszerekkel próbálta leverni a lázadást, ami egyesítette a faji alapon megosztott felkelőket. Dessalines, a felkelés vezetője sorra nyerte a csatákat a betegségtől meggyengült európaiak ellen, míg végül 1803. november 18-án [[Vertières-i csata|Vertières]]-nél döntő győzelmet aratott. A város erődjébe visszavonuló Rochambeau másnap békét kért. December 4-én Napóleon csapatai kivonultak a gyarmat területéről és a haiti forradalom véglegesen győzött. Ez volt a történelem egyetlen sikeres rabszolgalázadása, amely független állam kikiáltásával ért véget.
==Császársága==
[[Fájl:Manuel Lopez Lopez Iodibo - Desalines - Huyes del valor frances, pero matando blancos.jpg|160px|bal|bélyegkép|A császár a fehérek lemészárlása után (1806)]]
| |||
