„Francisco José de Goya y Lucientes” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→A fekete festmények: korr |
||
79. sor:
Goya 1819 február 27-én [[Madrid]] környékén vásárolt házat. Az épület spanyol elnevezése ''Quinta del Sordo'', vagyis ''A süket háza'' volt, ami azonban nem Goyára, hanem annak előző tulajdonosára utalt. Goya 1820-ban ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket”, szám szerint tizennégyet, amelyekből hét a földszinten, hét pedig az emeleten kapott helyet. A festmények valószínűleg a sötét színvilágukról kapták a nevüket, legjellemzőbbek a fekete, barna, okker. A képeket később leválasztották a vakolatról, és vászonra vitték át. 1881-ben a [[Prado]] tulajdonába kerültek.<ref>Goya, festői életműve, (i. m.) 134.</ref>
Ezen festmények legismertebbike a ''Saturnus'', melyen a feketeségből előbukkanó főisten felfalja egyik gyermekét. A ''[[Párbaj furkósbotokkal]]'' (1820) két férfit ábrázol, akik térdig a sárba merülve ütik egymást, a harc kegyetlennek és értelmetlennek látszik, a festmény így az emberi lét abszurditását fejezi ki. ''[[A kutya (festmény)|A kutya]]'' (1819-23) c. festményen egy kutyafej látható, a testét egy lejtő sötét foltja takarja el, mintha elmerült volna a homokban. A festmény kilencvenkilenc százalékán semmi konkrétum, körvonalazható dolog nem látható; a magányt, szorongást, ürességet fejezi ki. A fekete festményekre jellemző, hogy az arcok mimikája általában hasonló: a szemek tágra nyíltak, fehér részük jól látható, a szájuk pedig nyitva van, mintha sikoltanának.<ref>Rose-Marie és Rainer Hagen: ''Francisco Goya'' (Taschen–Vince Kiadó, 2004) 74-76. o. Ford. Mesterházi Mónika és Sütő Gyöngyi.</ref>
== Művészetének értékelése ==
| |||