Wikipédia

„Status Quo” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
 
{{részben nincs forrás}}
{{Együttes infobox
| együttes_neve = Status Quo
| logó =
| kép = Status_Quo_live_at_Partille_Arena,_2017-04-22.jpg
| kép= Status quo 2005.jpg
| képméret = 300px
| képaláírás = A Status Quo 20052017-ben
| ország = [[Nagy-Britannia]]
| aktív_évek = [[1962]] – napjainkig
| műfajok = [[Rock]]
| kiadó = Eagle, Polydor, Pye, Vertigo, Sanctuary
| tagok = [[Francis Rossi]] (szólógitár, ének)<br />[[Richie Malone]] (ritmusgitár)<br />[[Andy Bown]] (billentyűsök, szájharmonika)<br />[[John "Rhino" Edwards]] (basszusgitár) <br />[[Leon Cave]] (dob, ütőhangszerek)
| honlap = www.statusquo.co.uk
| korábbi_tagok = John Coghlan<br />Alan Lancaster<br />Pete Kircher<br />Jeff Rich<br />Roy Lynes<br />[[Rick Parfitt]]<br />[[Matt Letley]]
}}
 
A '''Status Quo''' angol [[rock]]zenekar, mely még az [[1960-as évek]]ben alakult, jellegzetes hangzásvilággal. Elődje az [[Alan Lancaster]] és [[Francis Rossi]] által alapított iskolai zenekar, a „The Spectres”Scorpions” volt<ref name="Guinness Rockopedia2">{{cite book |last=Roberts |first=David |title=Guinness Rockopedia |url=https://archive.org/details/guinnessrockoped0000unse/page/417 |edition=1st |year=1998 |publisher=Guinness Publishing Ltd. |location=London |isbn=0-85112-072-5 |page=[https://archive.org/details/guinnessrockoped0000unse/page/417 417] |url-access=registration}}</ref>. Ma is ismert nevét és arculatát [[1967]]-ben nyerte el az együttes. Az [[Egyesült Királyság]]ban több mint hatvan toplistás kiadványt adtak ki, többet, mint bárki valaha is<ref>{{Cite news|title=Status Quo hold UK singles record|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/4259312.stm|date=2005-09-19|accessdate=2022-11-15|language=en-GB}}</ref>. Ezek közül 22 a TOP 10-be is bekerült<ref>{{Cite journal|title=Status Quo - Whatever You Want|url=https://www.45cat.com/record/6059242}}</ref>. Lemezeikből több mint 120 millió példány kelt el.<ref>[https://www.soundonsound.com/people/status-quo-rockin-all-over-world SOUND ON SOUND - Status Quo: 'Rockin' All Over The World']</ref> Legutolsó lemezük, a "Backbone", 2019-ben jelent meg.
 
== Története ==
 
=== A megalakulás évei (1962-1968) ===
Az együttes még „The Spectres” néven alakult [[1962]]-ben. [[Francis Rossi]] és [[Alan Lancaster]] iskolatársak voltak, mindketten játszottak az iskolai zenekarban, így határozták el, hogy együttest alapítanak. [[1963]]-ban felvették a dobos John Coghlant. [[1966]]-ban öt évre szóló szerződést kötött velük a Piccaddily Records. Három kislemezt adtak ki, ám egyik sem lett túl népszerű. Egy évvel később találtak rá Rick Parfittra, aki akkoriban a The Highlights együttesben zenélt.
Az együttes még „The Scorpions” néven alakult [[1962]]-ben. [[Francis Rossi]] és [[Alan Lancaster]] iskolatársak voltak a londoni Sedgehill Comprehensive School-ban, mindketten játszottak az iskolai zenekarban, így határozták el, hogy együttest alapítanak. Osztálytársaik, Jess Jaworski (billentyűk) és Alan Key (dobok) csatlakoztak hozzájuk<ref>{{Cite journal|title=Status Quo (band)|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Status_Quo_(band)&oldid=1121720313|journal=Wikipedia|date=2022-11-13|language=en}}</ref>. Első fellépésüket a londoni Samuel Jones sportklubban adták. [[1963]]-ban felvették Key helyére John Coghlant, és nevet változtattak, "The Spectres"-re. Lancaster apja elintézte nekik, hogy heti rendszerességgel játsszanak a sportklubban - itt figyelt fel rájuk Pat Barlow, aki a menedzserük lett. Innentől kezdve már Londonon kívül is rendszeresen felléptek<ref name="I Talk Too Much: My Autobiography">{{cite book |title=I Talk Too Much: My Autobiography |date=14 March 2019 |publisher=Constable |isbn=978-1472130204 |page=Loc. 544–553 of 4402 (in the Amazon Kindle version) |ref=I Talk Too Much: My Autobiography |last1=Rossi |first1=Francis}}</ref>. Miután elvégezték az iskolát, Jaworski kilépett a zenekarból, a helyére Roy Lines került<ref>{{cite web |url=http://www.quoticker.de/SQTICKERUKYEARREVIEW65.htm |title=QUOTICKER – Year review 1965 |website=Quoticker.de |access-date=22 August 2018}}</ref>.
 
Ekkoriban kezdték el írni első saját számaikat. 1966-ban találkoztak Rick Parfitt-tel, aki a The Highlights nevű együttesben játszott. Rossi, aki jóbarátja volt Parfittnak, végül átcsábította őt a zenekarukba. Ugyanebben az évben öt évre szóló szerződést kötött velük a Piccaddily Records. Három kislemezt adtak ki, ám egyik sem lett túl népszerű.
 
1967-ben felfedezték a pszichedelikus rockot, és Traffic-re változtatták a nevüket. Hamarosan ezt Traffic Jam-re változtatták, mert már volt egy ugyanilyen nevű zenekar. Felléphettek a BBC Radio "Saturday Club" című műsorában, és egy kislemezt is kiadhattak, ami szintén kudarc lett. 1967-ben Parfitt hivatalosan is csatlakozott, és ekkor változtatták nevüket Status Quo-ra<ref>{{cite web |url=http://www.quoticker.de/SQTICKERUKYEARREVIEW67.htm |title=QUOTICKER – year review 1967 |website=Quoticker.de |access-date=22 August 2018}}</ref>.
 
=== Pszichedelikus korszak (1968-70) ===
1968-ban megjelentették a "Pictures of Matchstick Men" című, pszichedelikus elemeket is tartalmazó dalukat, ami nagy siker lett, és Amerikában az egyetlen Billboard TOP40-es kislemezük. Noha lemezeik a tengerentúlon is megjelentek, többé sosem sikerült olyan sikeresnek lenniük odaát is, mint szülőhazájukban<ref name="The Great Rock Discography" />. Bár következő kislemezük, a "Black Veils of Melancholy" bukás lett, az azt követő "Ice In The Sun" ismét slágerré vált<ref name="Guinness Rockopedia" />. Az áttörést követően felvették Bob Young-ot turnémenedzsernek és road-nak - Young az évek során a zenekar életének aktív részese lett, több számban szerzőként közreműködött, és alkalmanként harmonikázik is a színpadon.
 
=== Piledriver és Rockin' All Over The World (1970-1981) ===
Második albumuk, a "Spare Parts" bukás lett, ezért felhagytak a pszichedelikus stílussal, és helyette az egyre népszerűbb hard rock / boogie rock irányzat felé mentek el. Ez külsőségekben is meglátszott, ekkor kezdtek el koptatott farmert és pólót hordani, ami hosszú időre a védjegyükké vált. Lynes 1970-ben kilépett, a helyére a stúdiómunkák során csatlakoztak vendégzenészek, mint például Jimmy Horowitz vagy Tom Parker<ref>{{Cite web |title=QUOTICKER - year review 1970 (www.quoticker.de) |url=http://www.quoticker.de/SQTICKERUKYEARREVIEW70.htm |work=www.quoticker.de |accessdate=2022-11-15}}</ref>. A billentyűs-kérdést csak 1976-ban oldották meg véglegesen, amikor Andy Bown csatlakozott hozzájuk - habár egészen 1982-ig nem számított teljes értékű tagnak, mert az EMI kiadó mint szólóelőadóval szerződött le vele.
 
Két viszonylag gyengén fogyó lemez után ("Ma Kelly's Greasy Spoon" és Dog of Two Head") átigazoltak a Vertigo kiadóhoz, és ez hozta el az áttörést. Az első lemezük a kiadónál az 1972-es "Piledriver" volt, amellyel megágyaztak későbbi hangzásviláguknak. Népszerű dalaik voltak ebből az időszakból a "Paper Plane", a "Caroline", a "Break The Rules", a "Down Down", a "Roll Over Lay Down", a "Rain", a "Mystery Song", a "Wild Side of Life", a "Rockin' All Over The World", és a "Whatever You Want"<ref>{{cite web |url=https://www.allmusic.com/artist/status-quo-mn0000745241/biography |title=Status Quo &#124; Biography & History |website=[[AllMusic]] |access-date=21 July 2021}}</ref>. A "Down Down" 1975 januárjában az első helyet érte el a brit kislemezlistán, ami a mai napig az egyetlen ilyen sikerük<ref name="500 Number One Hits">{{cite book |last=Rice |first=Jo |title=The Guinness Book of 500 Number One Hits |edition=1st |year=1982 |publisher=Guinness Superlatives Ltd |location=Enfield, Middlesex |isbn=0-85112-250-7 |page=164}}</ref>. Imidzsükre felfigyelt a Levi's, amely 1976-tól szponzorálta őket. 1977-től hangzásviláguk kezdett letisztulni, és egyre többször vették igénybe vendégproducerek közreműködését.
 
=== Változások a felállásban, Live Aid, és az In The Army Now (1981-1991) ===
A nyolcvanas években feszültségek támadtak a tagok között, minek hatására Jogh Coghlan kilépett. Helyére Pete Kircher érkezett. Bár szerződésük volt további lemezek kiadására, ez a felállás 1984. július 21-én játszott utoljára rendes koncerten, a Milton Keynes Bowl-ban. Rossi úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy mindenki komoly kokain- és alkoholfüggő volt, és utálták egymást, ő maga pedig nem is emlékszik erre az utolsó fellépésre<ref>{{cite magazine |last=Ling |first=Dave |title=Again again again… |date=January 2002 |page=69 |magazine=[[Classic Rock (magazine)|Classic Rock]] #36}}</ref>. Lancaster ezzel szemben azt állította, hogy az egész nem szólt másról, mint hogy Rossi szólókarrierbe akart kezdeni, a többiek nélkül<ref>{{cite magazine |last=Ling |first=Dave |title=Again again again… |date=January 2002 |page=73 |magazine=Classic Rock #36}}</ref>.
 
1985 júliusában még egyszer utoljára felléptek a Wembley stadionban rendezett Live Aid-en. Abban az évben Rossi rögtön ki is adott két szólódalt, Bernie Frost segítségével. Parfitt szintén készített egy szólólemezt "Recorded Delivery" címmel, de ezt végül nem adták ki, viszont egyes dalait átdolgozva a későbbiekben mint Quo-kislemez B-oldalak jelentették meg.
 
1985 közepén Rossi, Parfitt és Brown, valamint John "Rhino" Edwards basszusgitáros és Jeff Rich dobos elkezdtek dolgozni egy új Status Quo-albumon. Lancaster, aki ekkoriban Ausztráliában élt, amikor ezt meghallotta, jogi útra terelte az ügyet, és meg akarta tiltani, hogy ez a formáció a Status Quo nevet használja. Indokként arra hivatkozott, hogy már az 1983-as "Back to Back" című lemezük felvételekor kialakultak köztük zenei nézetkülönbségek, és kimondottan neheztelt amiatt, hogy az "Ol' Rag Blues" című dal esetében, aminek ő volt a társszerzője, a producerek azt a változatot választották, amelyiken Rossi énekli a dalt, és nem azt, amelyiken ő. A benyűjtott keresetének köszönhetően a kiadás előtt álló "Naughty Girl" című kislemezt is letiltották. A felek 1986 januárjában peren kívül megegyeztek, és az új felállás folytathatta a munkát az "In The Army Now" című lemezen. A "Naughty Girl" később, mint "Dreamin'", megjelenhetett. Lancaster Ausztráliában maradt, csatlakozott a helyi The Party Boys nevű zenekarhoz, majd 1987-ben formálisan is kilépett a Status Quó-ból.
 
1986-ban a zenekar volt a [[Queen]] előzenekara azok "Magic" turnéján. Ugyanebben az évben jelent meg az "In The Army Now" nagylemez, melynek címadó dala az egyik legnagyobb slágerük lett. 1988-ban jött a következő lemez, az "Ain't Complaining", mely kevésbé lett sikeres, de a "Burning Bridges" kislemez viszonylag népszerű lett. 1994-ben új szöveggel felvették a dalt , "Come On You Reds" címmel, mely a Manchester United csapat indulója lett, és bár ez elérte az első helyet a brit kislemezlistán, nem Status Quo néven tette, így nem számít bele a statisztikájukba.
 
=== Rock 'Til You Drop, Fun Fun Fun, és turnézás (1991-2010) ===
A kilencvenes években népszerűségük kezdett megcsappanni. "Rock 'Til You Drop" című 1991-es lemezüket négy, 12 órán belül adott koncerttel népszerűsítették, ezzel Guinness-rekordot állítva fel. Az 1994-es "Thirsty Work" című albumukon lágyabb, alternatívabb hangzásvilággal kísérleteztek. Az 1996-os "Don't Stop" és a 2000-es "Famous in the Last Century" című lemezeiken szinte kizárólag feldolgozásokat játszottak. A "Fun Fun Fun" című [[The Beach Boys|Beach Boys]]-feldolgozásuk egész népszerű is lett, emiatt vitába keveredtek a BBC Radio 1-nal, amiért az nem akarta műsorára tűzni a dalukat.
 
1997-ben Rick Parfitten bypass-műtétet hajtottak végre, ami miatt három hónapra kényszerszünetre kellett mennie. Ugyanebben az évben jelent meg a "Whatever You Want - The very Best of Status Quo" című válogatáslemezük, ami ezüstlemez lett Angliában. 1999-ben német nyelvterületen turnéztak - "The Last Night of the Proms" névre hallgató turnéjukon egy nagyzenekar is elkísérte őket.
 
2000-ben Jeff Rich kilépett, a helyére Matt Letley érkezett. Andy Bown egy év szünetet tartott felesége halála miatt, őt Paul Hirsh helyettesítette. Ugyanebben az évben Ausztráliában léptek fel Grandchesterben, ahol a Gresat South Pacific Express egyik szerelvényéről játszottak.
 
2005-ben Rossi és Parfitt a népszerű brit szappanopera, a Coronation Street egyik epizódjában alakították önmagukat. Ugyanebben az évben Parfitt gyengélkedni kezdett, és az orvosok torokrák gyanúját állapítottak meg nála. A zenekar valamennyi fellépését lemondta, de szerencsére kiderült, hogy csak jóindulatú elváltozásról van szó, amit könnyen eltávolítottak. 2006 májusában tért vissza a színpadra Birminghamben, amiről DVD-felvétel is kiadásra került, "Just Doin' It" címmel.
 
2007-ben 63 ezer ember előtt játszottak az újjáépített Wembley stadionban. Rossi és Parfitt ebben az évben szerepeltek a brit "[[Legyen Ön is milliomos!|Legyen Ön is milliomos]]"-ban, ahol 50 ezer fontot nyertek jótékony célokra. Megjelent az "In Search of the Fourth Chord" című nagylemezük is, ami egy szatirikus válasz volt arra, hogy rendszeresen "háromakkordos zenekarnak" csúfolták őket<ref>{{Cite book |last=Schneidewind |first=Günter |title=Der Große Schneidewind Rock- und Popgeschichten |url=https://www.worldcat.org/oclc/1185385458 |date=2014 |location=Tübingen |language=DE |isbn=978-3-86351-219-4 |oclc=1185385458}}</ref><ref>{{Cite book |last=Cope |first=Andrew L. |title=Status Quo : mighty innovators of 70s rock |url=https://www.worldcat.org/oclc/1060183276 |date=2019 |location=Abingdon, Oxon |isbn=978-1-351-02590-4 |oclc=1060183276}}</ref>.
 
2008-ban a német [[Scooter|Scooterrel]] közösen dolgozták fel "Whatever You Want" című dalukat ("[[Jump That Rock (Whatever You Want)]]")<ref>{{cite web |url=http://www.scootertechno.com/ |title=Home |publisher=Scootertechno.Com |date=22 October 2013 |access-date=26 October 2013}}</ref>, és ebben az évben adták ki első karácsonyi kislemezüket is, "It's Christmas Time" címmel<ref>{{cite web |url=http://www.statusquo.co.uk/ |title=The Official Site |publisher=Status Quo |access-date=26 October 2013}}</ref>.
 
=== Hello Quo, Bula Quo, és együtt a régi felállás (2010-2013) ===
2010-ben mind Rossi, mind Parfitt a Brit Birodalom Rendje kitüntetésben részesültek. Ugyanebben az évben kezdtek zenei szaklapok arról cikkezni, hogy békülékeny hangnemben kereste meg a zenekar Alan Lancastert, és egy esetleges együttműködés is körvonalazódni látszik<ref name="crm">{{cite web |url=http://www.classicrockmagazine.com/news/quo-kiss-and-make-up-with-former-bassist |title=Quo Kiss And Make Up With Former Bassist &#124; News, Top Posts &#124; Classic Rock |publisher=Classicrockmagazine.com |date=17 March 2010 |access-date=26 October 2013}}</ref>. "Live At The BBC" címmel egy 7CD-s és 1 DVD-s különleges kiadványt is kiadtak, melyeken élő fellépéseik és tévés szerepléseik hallhatók.
 
2011-ben megjelent a "Quid Pro Quo" nagylemezük, télen pedig brit földön indultak arénaturnéra. A "Quofest" nevű turnén Roy Wood és [[Kim Wilde]] kísérte őket. Ugyanebben az évben jelent meg számos vendégszereplő részvételével a "Hello Quo!" című dokumentumfilm a zenekarról. 2012-ben azt is bejelentették, hogy első saját filmjüket is hamarosan bemutatják. A [[Fidzsi-szigetek|Fidzsi-szigeteken]] forgatott 90 perces komédia, a "Bula Quo!" végül 2013 júliusában került bemutatásra<ref name="Brave">{{cite web |url=http://www.bravewords.com/news/204558 |title=Status Quo Add Drummer Leon Cave To Band Line-up |publisher=Bravewords.com |access-date=24 May 2013}}</ref>, a hozzá készült, ugyanezt a címet viselő filmzenei albummal<ref>{{cite web |url=https://www.officialcharts.com/search/albums/bula%20quo/ |title=Official Charts Company |publisher=Official Charts Company |access-date=4 May 2022}}</ref>. 2012-ben a [[2012. évi nyári olimpiai játékok|londoni olimpiára]] megírták "The Winner" című dalukat.
1967-ben nevet változtattak, ekkor lettek Traffic, majd jogi okok miatt Traffic Jam, mivel [[Traffic]] nevű zenekar már létezett. Ekkor vették fel billentyűsnek [[Roy Lynes]]t. A formáció hamarosan felvette a Status Quo nevet. Ezen a néven kiadott első kislemezük, a "Pictures of Matchstick Man" hatalmas siker lett, a brit lista hetedik helyéig jutott, és Amerikában is rendkívül népszerű lett. Az ezután következő "Black Veils of Melancholy" és "Ice in the Sun" pedig bebiztosították a sikert. Mindegyikük kissé pszichedelikus, beat-es hangzású szám volt. Habár lemezeik megjelentek a tengerentúlon is, sikerük sohasem lett odaát akkora, mint szülőföldjükön.
 
2012 végén [[Bonnie Tyler]] és az Eddie and the Hot Rods kíséretében megismételték a Quofest turnét. Az év végén Matt Letley kilépett a zenekarból, de a 2013-as tavaszi turnéhelyszíneken még ő dobolt, mert nem találták meg időben a megfelelő embert a helyére. Ez a tavaszi turné egyébként arról volt emlékezetes, hogy az 1970-76 közötti klasszikus felállás (a Frantic Four) állt újra egy színpadon. A különleges alkalomról DVD-felvétel is készült, amit az év szeptemberében adtak ki<ref>{{cite web |url=http://www.wexfordecho.ie/entertainment/eymhojcwau/ |publisher=Wexford Echo |title=Interview with Francis Rossi |access-date=25 October 2012}} {{dead link|date=May 2018|bot=InternetArchiveBot|fix-attempted=no}}</ref>. A turné után eldőlt, hogy Leon Cave lesz az új dobos.
A hetvenes évek elején kissé stílust váltottak, elindultak a boogie-s kemény rock felé. Lynes [[1971]]-ben kilépett, helyére Jimmy Horovitz és John Parker ugrott be, de csak a stúdióban. Helyére csak [[1976]]-ban sikerült állandóra szerződtetni Andy Bownt.
 
=== Aqoustic, Parfitt halála, Backbone (2014-) ===
A hetvenes évek során a zenekar egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Ekkoriban merész hangzásvilágukkal számos rajongót szereztek, és az olyan számok, mint a "Paper Plane", a "Caroline", a "Down Down", a "Rockin' All Over The World", és a "Whatever You Want" meghozták a sikert is. A Down Down egyébként az egyetlen kislemezük, amely ténylegesen vezette is a brit listát.
2014-ben egy újabb rövid turnéra állt össze a Frantic Four felállás.<ref>{{cite news|url=http://www.irishtimes.com/culture/music/status-quo-frontman-if-i-dropped-dead-tomorrow-what-a-fantastic-f-king-life-i-ve-had-1.1750825|newspaper=The Irish Times|title=Status Quo frontman: 'If I dropped dead tomorrow, what a fantastic f**king life I've had'|access-date=10 April 2014}}</ref>, és ugyanebben az évben a Wychwood Brewery a zenekar tiszteletére bemutatta a Piledriver sört. Az év augusztusában meghalt Jess Jaworski alaptó tag<ref>{{cite web |url=https://www.facebook.com/FranticFour/photos/a.198013773667834.49603.198012347001310/482199108582631/ |archive-url=https://ghostarchive.org/iarchive/facebook/198012347001310/482199108582631 |archive-date=2022-02-26 |url-access=limited |title=Status Quo "The Frantic Four" Reunion Tour |website=Facebook.com |access-date=22 August 2018}}{{cbignore}}</ref>. Októberben megjelent az "Aquostic" nagylemez, melynek bemutatóját a londoni Roundhouse-ban tartották, és amelyről élő felvétel is készült<ref>{{cite web |url=http://www.setlist.fm/setlist/status-quo/2014/roundhouse-london-england-bccc99e.html |title=Status Quo Concert Setlist at Roundhouse, London on October 22, 2014 – setlist.fm |work=setlist.fm |access-date=25 February 2015}}</ref><ref>{{cite web |url=https://www.bbc.co.uk/programmes/profiles/t5RRN4k2Y2dDhcxdtkfjfN/status-quo-acoustic |title=Status Quo – Acoustic |work=Radio 2 In Concert |publisher=bbc.co.uk |access-date=25 February 2015}}</ref>. 2016 októberében érkezett az album folytatása, "Aquoustic II - That's a Fact!" címmel<ref>{{cite web |url=http://www.statusquo.co.uk/aquostic/index.html#.WBOScfkrLmY |title=Aquostic |publisher=Status Quo |access-date=29 November 2016}}</ref>.
 
Október 28-án aztán bejelentették, hoigy mivel abban az évben Rick Parfitt szívrohamot kapott, saját egészségének érdekében visszavonul az élő zenéléstől<ref>{{cite news|url=https://www.bbc.co.uk/news/entertainment-arts-37797845|title=Rick Parfitt quits performing with Status Quo for good – BBC News|work=BBC News|date=28 October 2016|access-date=29 November 2016}}</ref><ref>{{cite web |url=https://www.facebook.com/StatusQuoOfficial/posts/1327533413932002 |archive-url=https://ghostarchive.org/iarchive/facebook/147704758581546/1327533413932002 |archive-date=2022-02-26 |url-access=limited |title=Status Quo – Further to various previous announcements and... |publisher=[[Facebook]] |date=28 October 2016 |access-date=29 November 2016}}{{cbignore}}</ref>. Az év december 24-én meghalt egy [[Marbella|marbellai]] kórházban, egy vállsérülésből adódó súlyos fertőzés szövődményeiben<ref>{{cite news|url=http://globalnews.ca/news/3146723/rick-parfitt-status-quo-guitarist-dies-in-spain-at-68/|title=Rick Parfitt, Status Quo guitarist, dies in Spain at 68|work=Global News|access-date=8 July 2017}}</ref><ref>{{cite news|url=http://observer.com/2017/01/status-quo-rick-parfitt-dead/|title=R.I.P. Status Quo's Rick Parfitt, the Man Who Changed How I Hear Rock|date=5 January 2017|work=Observer|access-date=8 July 2017}}</ref><ref>{{cite news|url=https://www.bbc.co.uk/news/entertainment-arts-38427459|title=Status Quo's Rick Parfitt dies aged 68|work=[[BBC News]]|date=1 January 1970|access-date=24 December 2016}}</ref>. Helyét Richie Malone vette át a zenekarban, aki 2016-ban volt már beugró zenész<ref>{{cite web |url=http://www.statusquo.co.uk/quo.htm#richie |title=Status Quo |publisher=statusquo.co.uk |date=February 2017 |access-date=26 February 2017}}</ref> .
A nyolcvanas években feszültségek támadtak a tagok között, minek hatására Jogh Coghlan kilépett. Helyére Pete Kircher érkezett, de úgy tűnt, hogy a zenekarnak vége. Utolsó fellépésüket ebben a formációban [[1985]]-ben tartották a [[Wembley Stadion (1923)|Wembley Stadion]]ban megrendezett [[Live Aid]]-en. A tagok közben szólólemezeket kezdtek kiadni. Rick Parfitt saját szólóanyagát John "Rhino" Edwards és Jeff Rich segítségével készítette. Később ők hárman, valamint Francis Rossi és Andy Bown elkezdtek dolgozni egy új Status Quo-albumon. Alan Lancaster, aki akkoriban [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] élt, le akarta tiltatni, hogy ez a formáció használhassa a "Status Quo" megnevezést. Az ügyből jogvita lett, mely [[1986]]-ban az együttes javára döntött.
 
2019-ben a Status Quo volt a [[Lynyrd Skynyrd|Lynyrd Skynrd]] zenekar előzenekara a brit búcsúturnéjukon<ref>{{cite web |url=https://www.planetrock.com/news/rock-news/lynyrd-skynyrd-announce-farewell-uk-shows-with-special-guests-status-quo/ |title=Lynyrd Skynyrd announce farewell UK shows with special guests Status Quo |website=Planetrock.com |access-date=25 April 2019}}</ref>. Ebben az évben adták ki "Backbone" című lemezüket, az elsőt, amelyiken Parfitt nem játszott. Francis Rossi ugyanebben az évben jelentette meg "I Talk Too Much" című önéletrajzi könyvét. Az albumhoz kapcsolódó turnét vissza kellett mondaniuk a [[Covid19-pandémia|koronavírus-járvány]] miatt, ugyanis az időpontokat már 2021-ben sem tudták pótolni. Helyette "Out of Quoing" címmel szerveztek turnét 2022-ben.
Az üzletileg is sikeres "In The Army Now" album 1986-ban jelent meg, és a róla kimásolt azonos című kislemez a brit lista második helyéig jutott. A kilencvenes években a lemezeladások visszaesését az együttes is megsínylette. Kísérleteztek néhány egészen jónak mondjató lemezzel, némelyikükön feldolgozások is helyet kaptak. "Burning Bridges" című számukat a [[Manchester United FC|Manchester United]] csapatával újraírták, így [[1994]]-ben technikailag másodszor is listavezetők lettek. Parfittet [[1997]]-ben megműtötték, de miután felépült, visszajött a zenekarba. Nem úgy, mint Jeff Rich, aki [[2000]]-ben végleg kilépett, helyére Matt Letley érkezett. Ideiglenesen, családi okok miatt, Andy Bownt Paul Hirsh helyettesítette.
 
2021 szeptemberében Alan Lancaster meghalt, [[sclerosis multiplex]] betegségének szövődményei miatt<ref>{{cite web |last1=Rose |first1=Anna |title=Status Quo bassist Alan Lancaster has died, aged 72 |url=https://www.nme.com/news/music/status-quo-bassist-alan-lancaster-has-died-aged-72-3054881 |website=NME |date=26 September 2021}}</ref>.
A 2000-es években főleg korábbi számaik válogatásaiból éltek meg, de néhány DVD-s kiadvány is készült, valamint sorozatokban is szerepeltek. [[2005]]-ben bejelentették, hogy Parfitt valószínűleg [[gégerák]]os, ám a tesztek kimutatták, hogy a daganat valójában jóindulatú, eltávolításával Parfitt ismét visszatérhetett az együttesbe. [[2008]]-ban a [[Scooter]]rel közösen feldolgozták a "Whatever You Want"-ot, az év végén pedig megjelentették 75. kislemezüket, mely az első karácsonyi számuk volt. 2016 december 24-én Rick Parfitt elhunyt a [[Marbella]]-i kórházban, egy vállsérülése okozta súlyos fertőzés következtében.
 
==Az együttes tagjai==
272 ⟶ 312 sor:
 
== Jegyzetek ==
<references />
{{jegyzetek}}
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|könnyűzene|i |}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Status_Quo”