„António Egas Moniz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
24. sor:
|PORT.hu=
}}
'''António Caetano de Abreu Freire Egas Moniz''' ([[Avanca]], [[1874]]. [[november 29.]] – [[Lisszabon]], [[1955]]. [[december 13.]]) [[Portugálok|portugál]] neurológus és politikus. 1949-ben [[Walter Rudolf Hess]]-elzel megosztva elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]], mert felfedezte, hogy az [[agy]] homloklebenyének [[lobotómia|lobotómiájával]] enyhíthetők a [[skizofrénia]] tünetei. 1903 és 1917 között parlamenti képviselő volt és [[Portugália]] külügyminisztereként ő képviselte az országot az [[első világháború]] utáni béketárgyalásokon.
 
== Tanulmányai és politikai karrierje ==
[[Fájl:Escritório do Doutor Egas Moniz, Avanca.png|bélyegkép|balra|Egas Moniz a dolgozószobájában (1918)]]
António Caetano de Abreu Freire néven született 1874. november 29-én, elszegényedett vidéki arisztokrata családban (rokonai voltak Baçar [[vikomt]]jának). A család a 12. századi nemestől, Egas Moniztól származtatta magát, aki Portugália első királyának, [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonznak]] a tanítója és támogatója volt és António a későbbiekben ezzel a névvel írta alá publikációit. Apja Fernando de Pina Rezende Abreu, anyja pedig Maria do Rosario de Almeida e Sousa volt. António az ''Escola do Padre José Ramos'' és ''Colégio de S. Fiel dos Jesuítas'' iskolákban részesült oktatásban, utána pedig orvostudományt tanult a [[Coimbrai Egyetem]]en. Az egyetem elvégzése után neurológiát tanult [[Bordeaux]]-ban és [[Párizs]]ban, 1902-ben pedig Coimbrában a neurológia professzora lett. Oktatási és gyógyító tevékenysége mellett 1903-ban politikai karrierbe kezdett, megalapította a ''Partido Republicano Centristá''-t és parlamenti képviselőnek választották. 1917-ig volt képviselő, ezután Portugália [[madrid]]i nagykövete, 1918-tól pedig külügyminiszter lett. Ebben a minőségében ő vezette a portugál delegációt az [[első világháború]] utáni párizsi béketárgyalásokon és országa részéről ő írta alá a [[Versailles-i békeszerződés]]t. Ezzel párhuzamosan oktatott az egyetemen és 1911-ben a [[Lisszaboni Egyetem]] neurológiaprofesszora lett.
 
1920-ban felhagyott a politikával és visszatért az orvostudományhoz. 1927-ben kifejlesztette az agyi [[angiográfia]] technikáját, melynek során egy katéterrel [[tórium-dioxid]]ot tartalmazó kontrasztanyagot juttatott az agy vérellátásáért felelős artériába, és utána röntgenfelvételekkel lehetővé vált az agyi erek feltérképezése és esetleges elváltozásainak diagnosztizálása. Ezért a vívmányáért kétszer is jelölték az orvostudományi Nobel-díjra.
 
== A lobotómia elmekórtani alkalmazása ==
1935-ben részt vett egy londoni neurológiai kongresszuson, ahol az amerikai John Fulton bemutatta, hogy csimpánzok agyának [[homloklebeny]]ének eltávolítása után, azok agresszív viselkedése teljesen megszűnt. Miután visszatért Lisszabonba, Moniz [[Skizofrénia|skizofréniás]] betegeken próbálta ki a technikát, sebészetileg megszakította a kapcsolatot a homloklebeny kérge és az agy többi része között. A gyakran ön- és közveszélyes, erőszakos rohamokkal járó skizofrén állapot kezelésére akkoriban nem létezett megfelelő módszer, lekötözve vagy hideg fürdőben tartották a betegeket, esetleg opiátszármazékokkal folyamatosan szedált állapotban tartották őket. Az 1930-as években kezdtek kísérletezni [[inzulin]]nal előidézett hipoglikémiás kómával vagy [[Elektrosokk-terápia|elektrosokkal]]. Moniz módszere egy viszonylag egyszerű műtéttel megszüntette a rohamokat és a beteg békéssé, könnyen kezelhetővé vált, bár a lobotomizált betegek a műtét után apátiába süllyedtek, teljesen passzívvá és érzelem nélkülivé váltak és ez az állapot élethossziglan tartott. Ennek ellenére, miután Moniz 1936-ban közzétette 20 beteggel elért tapasztalatait, a módszer nagy népszerűségre tette szert. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] 1946-ban 100, 1949-ben viszont már 5000 lobotómiát végeztek és a technikát világszerte összesen mintegy 100 000 emberen alkalmazták. Majd bejöttek az antipszichotikus gyógyszerek (mint a [[klórpromazin]]t) és nem volt többé akadály a skizofréniás betegek kezelése.
 
== Későbbi pályafutása ==
[[Fájl:Estátua de Egas Moniz.jpg|bélyegkép|Egas Moniz szobra a Lisszaboni Egyetemen]]
António Egas Monizt a lobotómia elmekórtani alkalmazásáért 1949-ben ([[Walter Rudolf Hess]]-elHesszel közösen) [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjjal]] tüntették ki. Ugyanebben az évben egyik skizofrén betege rálőtt és Moniz élete hátralevő részére tolószékbe[[kerekesszék]]be kényszerült. Ennek ellenére folytatta orvosi praxisát, egészen haláláig.
==Családja és személyisége==
Moniz 1902-ben feleségül vette Elvira de Macedo Diast. Szakmai publikációin kívül populáris könyveket is írt, például a hipnotizőr Faria abbéról vagy a kártyajátékok történetéről.
41 ⟶ 43 sor:
António Egas Moniz 1955. december 13-án halt meg Lisszabonban, 81 évesen, belső vérömleny következtében.<ref>[https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4291941/ António Egas Moniz (1874–1955): Lobotomy pioneer and Nobel laureate] Singapore Med J. 2014 Apr; 55(4): 175–176.</ref>
 
== Emlékezete ==
A Lisszaboni Egyetemen múzeumot alapítottak és szobrot állítottak Egas Moniz emlékére. Műgyűjteménye avancai szülőházában tekinthető meg. A [[Közös fejverőér|fejverőér]] egy szakaszát a halántékcsont mentén Moniz-szifonnak nevezték el.
 
== Jegyzetek ==
{{Jegyzetek}}
 
== Források ==
*[http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1949/moniz-bio.html Egas Moniz – Biographical] ''NobelPrize.org''
*[http://www.nndb.com/people/272/000128885/ Egas Moniz] ''Notable Names Database''
*[http://www.pbs.org/wgbh/aso/databank/entries/dh35lo.html A Science Oddysey: Moniz develops lobotomy for mental illness] ''Public Broadcasting Service''
*Bengt Jansson: [http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1949/moniz-article.html Controversial Psychosurgery Resulted in a Nobel Prize] ''NobelPrize.org''
*Tondreau, Roderick L. (1985). [http://radiographics.rsna.org/content/5/6/994.full.pdf+html "Egas Moniz 1874-19551874–1955"]. Radiographics 5 (6): 994–997.
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}