„Szék (bútor)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a egyért AWB |
→Története: Tartalom hozzáadás Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
10. sor:
A [[középkor]]ban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú [[zsámoly]], az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A [[13. század]] folyamán az addig egyszerű zsámolyt – valószínűleg a [[keresztes hadjáratok]]ban szerzett keleti eredményként – nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a [[gótika|gótikus]] ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdagon faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a [[romanika|román korban]] alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak utaltak, de ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a [[16. század]] elejétől kezdve már csak udvaroknál és [[templom]]okban voltak használatban, míg a [[polgárság|polgári]] használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a [[kárpit]]ozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a [[17. század]]ban – leginkább a [[Németalföld]]ön – készültek olyan székek, amelyeknél a lábak kivételével az összes farészeket szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott díszítés teljesen hiányzott.
Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott [[közönséges nád|nádfelületekkel]] helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas [[dombormű]]vekkel, vagy plasztikus, áttört oromzattal van ellátva. Ez [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajosnak]] kora – ettől kezdve mindenütt általános volt a [[Franciaország|francia]] hatás. A [[régence]] alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]]-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális, párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú ''(abgepasst)'' szövetekkel vagy [[gobelin]]ekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]]-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat [[hornyolás]]sal díszítette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] után a formák a [[klasszicizmus|klasszicista stílust]] követték, merevek és nehezebbek lettek.Első a maira hasonlító széket Bóday Domonkos találta fel
== Források ==
| |||