„Szék (bútor)” változatai közötti eltérés

== Története ==

[[Fájl:Thonet-model14KJ.jpg|bélyegkép|200px|Thonet szék (a 14. számú modell, 1850)]]

 

A [[középkor]]ban az északi népeknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú [[zsámoly]], az összecsukható szék és a merev hátlappal és szekrényszerű zárt alsórésszel bíró támlásszék. A [[13. század]] folyamán az addig egyszerű zsámolyt – valószínűleg a [[keresztes hadjáratok]]ban szerzett keleti eredményként – nyolc- vagy hatszögűre készítették, ugyanannyi lábbal. Míg a szekrényszerű felépítés változatlan maradt, addig a dísz a [[gótika|gótikus]] ízlés értelmében gazdagodott, a támlát architektonikus formákat utánzó gazdagon faragott dísz borította, amely a felső végződésnél áttört, plasztikus elemekbe ment át. Az összecsukható székeknek már a [[romanika|román korban]] alkalmazott támlája most szervesen lett felépítve, az összecsukhatóságra már csak az egymást keresztező lábak utaltak, de ezek a székek már nem voltak összecsukhatók. Az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott. A trón alakú díszes székek eltűntek, és a [[16. század]] elejétől kezdve már csak udvaroknál és [[templom]]okban voltak használatban, míg a [[polgárság|polgári]] használatra kevésbé ünnepélyes és könnyebben hordozható bútor alakult ki: egészen egyenes, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél a székeknél jelent meg először a [[kárpit]]ozás: a felszegezett párna. Ez azután olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a [[17. század]]ban – leginkább a [[Németalföld]]ön – készültek olyan székek, amelyeknél a lábak kivételével az összes farészeket szövettel burkolták, ezért formáik igen egyszerűek, egyenesek voltak, és a faragott díszítés teljesen hiányzott.