„Alakítási szilárdság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
Az alakítási szilárdság meghatározására számos kísérleti és számításos módszer alakult ki. A kísérleti módszerek (húzó-, nyomó- vagy duzzasztó- és csavarókísérlet, ''Ford''-próba) nehézségét az jelenti, hogy a definícióban szereplő egytengelyű feszültségállapotot a gyakorlatban igen nehéz biztosítani. A számításos módszerek is többnyire kísérleti méréseken alapulnak, ilyen például a ''Hajduk''-féle módszer, ami az ún. ''termodinamikai tényezőkre'' épül:
:<math>k_f = k_{f0} \cdot K_\varphi \cdot K_\dot \varphi</math> .
A képletben <math>k_{f0}</math> egy alapérték, acéloknál például az 1000°C hőmérséklethez, a <math>\varphi </math> = 0,1 mértékű alakváltozáshoz és a <math>\dot \varphi </math> = 10 s<sup>-1</sup> alakváltozási sebességhez tartozó alakítási szilárdság. Az alakítási szilárdság kiszámításához ezt az alap alakítási szilárdságot szorozzák meg az 1000°C-tól eltérő hőmérsékletet „korrigáló” tényezővel, csakúgy, mint a tényleges alakváltozást és alakváltozási sebességet leíró tényezővel. Ezek a helyesbítő tényezők sok-sok kísérleti mérésre alapuló összefüggések és - az anyagminőségtől függő - állandók alapján határozhatók meg.
==Források==
| |||