„Ernst Peterson-Särgava” változatai közötti eltérés

Iskolás korában komoly hatást gyakoroltak rá [[Carl Robert Jakobson]] írásai. Az íróval többször is személyesen találkozott, mivel apja ismerőse volt.<ref>Richard Alekõrs: E. Peterson-Särgava. Elu ja looming'. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1963, S. 22–23.</ref> Ez magyarázza azt a társadalmi elkötelezettséget, amely későbbi munkásságára jellemző. Első publikációi versek és fordítások voltak, amelyek [[1887]]-től az ''Olevik'' című lapban jelentek meg. Első prózai munkája, a ''Nälg'' című [[Allegória|allegorikus]] mese szintén az ''Olevik''-ben jelent meg [[1890]]-ben. Első önálló kötete [[1895]]-ben került az olvasók elé. Nem sokkal ezután mutatta be legfontosabb kiadványát, az eredetileg évkönyvnek tervezett ''Paised''-et, amelynek három száma jelent meg [[1899]] és [[1901]] közt. A kiadvány józan, naturalisztikus történeteket tartalmazott, s a kortárs észt társadalom árnyoldalait mutatta be. Foglalkozott a parasztok kizsákmányolásával, a vidéki laksságlakosság nyomorúságát istentelenségükkel magyarázni akaró lelkészek képmutatásával, stb. Az író így a korai kritikai realizmus fontos képviselőjévé vált Észtországban, [[Eduard Vilde]] mellett ő volt "talán a legszembetűnőbb jelenség".<ref>Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Berlin, New York: Walter de Gruyter 2006, S. 330.</ref> Kezdetben valóban sokat hasonlították Vildéhez, különösen [[Friedebert Tuglas]] elemezte [[1909]]-es terjedelmes [[esszé]]jében kettejük munkásságát. Petersont sértette, hogy ebben a munkában nagyon kritikusan ítélték meg írói tevékenységét, feltehetően ez volt az oka annak, hogy egyre kevesebbet publikált, s ahogy idősödött úgy szentelte inkább a [[Pedagógia|pedagógiának]] magát. Számos tankönyv szerzője volt. Kiadott néhány színdarabot illetve mesekönyvet is. Élete vége felé egy nagyívű, az [[1840-es évek|1840-es]] és [[1850-es évek]]kel foglalkozó történelmi regény írásába kezdett, amelyet már nem tudott befejezni. A munka posztumusz jelent meg [[1968]]-ban [[Olev Jõgi]] szerkesztésében ''Lähme linna kirjutama, oma elu kergendama'' címen.