„Lupény” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
== Történelem ==
Lupény a Zsil-völgyében, Hunyad vármegyében található.
Zsil-völgye Dél-Erdélyben, Hunyad vármegyének a délkeleti részében található. Népessége vegyes és változó volt a történelem folyamán. Háborúk sokasága dúlta ezt a környéket, ezért nem egyszer kellett újra népesíteni. A civilizáció már az ókorban is jelen volt, amit a megtalált leletek is bizonyítanak (mint pl. a lupényi Ares mellszobor) .
Mircea Baron szerint, Lupényt 1770-ben alapították, és 1818-ban lakossága 173 fő volt. Hivatalos népszámlálási adataink a következők: [[Fájl:Lupeny.jpg|bélyegkép]]▼
A Hunyadi vármegyéről először 1263-ban olvashatunk egy Árpád-kori oklevélben, amely a következőképpen említi: „Ceba archidiaconus de Hugnod”. Zsil-völgyéről az első dokumentum, amit ma ismerünk, 1493. január 18-án, Budán íródott. Ebben II. Ulászló, Kendeffy Mihálynak adományozza a Hátszegi és Zsil-völgyi területeket. Folyó év december 14-én keltezett okirat tudósít a területek birtokba iktatásáról, amelyet a gyulafehérvári káptalan Losonczi László kir. Tárnokmester és bélteki Drágfy Bertalan erdélyi vajda Kolozsvárt 1493. augusztus 21-én kelt rendeletére hajt végre Maczesdi Miklós regius és Márton archidiakonis albensis képviselete mellett, a Kendeffy Mihály Zsil-völgyi birtokán. Ez azért fontos, mert ebből kiderül az, hogy a Zsil-völgyének újranépesítése Hátszeg felől történt. Lévai Lajos úgy véli, hogy a Zsil-völgye az ide vándorolt Hátszeg környékéről származó jobbágyok segítségével népesült újjá. A Zsil-völgyei települések létrejöttéről a következőképpen ír művében:
A települést a Hunyad vármegyei Farkas patakiak alapították. Ők voltak a település névadói. A hivatalos népszámlálási adatokból kiderül, hogy az ipar fejlődéséhez köthető a város fejlődése is. Az iparnak köszönhetően közel egy évszázad alatt a település harmincszorosára növekedett. Az ipar beindulása előtt a helybéli lakosság nagy része román ajkú volt, akik pásztorkodással foglalkoztak. ▼
Livadia községbeliek alkotják Livezényt, Borbátiak Barbatyént, Paros falusiak Parosényt, Farkas patakiak Lupényt, Urik községbeliek Urikányt.
A beköltözött román lakosság állattenyésztéssel foglalkozott. Az új telepek fejlődését alapításuktól fogva a török támadások, pusztítások hátráltatták. Mátyás királynak a Kendeffyek részére adott váraljai birtok és őrtorony adományozó leveléből megtudjuk, hogy a hős Kendeffy Miklós a vulkáni havasok lábainál hősi halált halt az ozmán törökökkel vívott csatában. Az utolsó török támadás 1788-ban történt. Eddig az időpontig sokszor fosztogatta és pusztította a török a vármegyét a szomszédos, uralmuk alatt tartott Havasalföldről.
A vámhivatal a 19. század végéig Vulkánban működött, mert Hunyad vármegye a vulkáni hágón keresztül tartott fenn kereskedelmi kapcsolatot Ó-Romániával. A kukorica számított az egyik fő eledelnek a Zsil-völgyében. Tudomásunk van például olyan adatokról, hogy hetenként 500-600 lóval hoztak be kukoricát Ó-Romániából a vámhivatalon keresztül. A posta tengelyen járt kétkerekű postakocsin Puj és Vulkán között, minden posta anyag ide futott be először a 70-es évekig.
1854-ben az egész Zsil-völgyét valamivel több, mint hatezer lélek lakta: Alsó-Barbatyén mit Iszkrony 500, Felső-Barbatyén mit Alsó-Urikány 257, Hobicza-Urik 417, Hobistyén (Felső-Urikány) 460, Kimpulujnyák 154, Lupény (Sily Farkaspataka) 486, Petrilla 2075, Petrozsény mit Dilsa und Malleja, oder Malajesd 581, Sily-Korojesd 328, Sily-Macsesd mit Parosény 568, Vajdej (Wolkan) 254.
▲'''Mircea Baron szerint, Lupényt 1770-ben alapították''', és 1818-ban lakossága 173 fő volt. Hivatalos népszámlálási adataink a következők:
[[Fájl:Lupeny.jpg|bélyegkép]]
▲
A kőszén kitermelésének az elkezdésével megjelent vállalatok megváltoztatták Lupény eddigi etnográfiai összetételét is. Azok az emberek, akik nem akartak a bányánál dolgozni, a hegyekben tovább foglalkoztak a pásztorkodással. Kevesen voltak a helybéliek közül, akik szívesen dolgoztak a bányában, és ezért a bányatársulatnak munkásokat kellett hozzon más vidékekről. Főként Székelységből és a Szilágyságból érkeztek magyar ajkú munkások.
1866-ban a puji közigazgatás két körjegyzőséget szervez a Zsil-völgyében a következő beosztással: Banica és Livezény között az első, Iszkrony és Kimpulunyág között a második kört szervezte, s így Lupény a második körjegyzőséghez tartozott. A Zsil-völgy feletti szolgabíróság Pujon székelt.
| |||